A Széchenyi István Szakkollégium blogja

A TT egyik előadása Darák Péter, a Kúria (volt Legfelsőbb Bíróság) előadása volt a bírósági rendszer átalakításáról - ami számos nemzetközi kritikát is kiváltott (erről korábbi bejegyzésünk itt olvashatjátok). Az igazán érdekfeszítő, de mindenki számára tökéletesen emészthető előadás kivonata (elkészültét Czinkóczky Zoltán végzettünknek és Farkas Attila tagunknak köszönhetjük) pedig megjelent a Kúria honlapján is. Az alábbiakban olvashatjátok a megjelent kivonatot.

A SZISZ Téli Táborában hagyományosan igyekszik a legkurrensebb közéleti, tudományos témák mélyére nézni, és olyan szereplőket megszólaltatni, akik az adott téma, vita legfontosabb aspektusait megfelelő mód be tudják mutatni. A bíróságokat és azok igazgatását érintő, 2012. január 1-től hatályos jogszabályváltozások kapcsán keresve sem találhattunk volna szakavatottabb személyt, mint a Legfelsőbb Bíróság jogutódjaként létrehozott Kúria frissen kinevezett elnökét, Dr. Darák Pétert.

2012 februárjában lesz 25 éves a Széchenyi István Szakkollégium, így idén minden rendezvényünkkel egyben azt is ünnepeljük, miért fontos számunkra ez a közösség. Jubileumi Évnyitó Konferenciánkon is erről tettünk tanúbizonyságot.

Október 21-én ezzel a rendezvénnyel nyitottuk meg a jubileumi évet. Végzett sziszeseket hívtunk meg előadni jelenlegi kutatásiakról, s olyan sokan eljöttek, hogy megtöltöttük a hármas előadót. Mindig büszkék voltunk arra, milyen sokféle jelentése van a szakmaiságnak - mert nálunk fizikustól bölcsészig igen széles a paletta :)! -, és az előadások is ezt tükrözték. Végzetteink különféle szekciókban - Emberi erőforrás és kultúra, Pénzügy, Policy, Politikai eszmék és intézmények, Szociológia – mutatták meg, mivel is foglalkoznak mostanában. Ehhez kötődtek az ezután következő kerekasztal-beszélgetések is, melyek során a közéletben szerepet vállalók és az üzleti szférában dolgozók mesélték el azt, hogy különböző életútjaik során mit jelentettek számukra sziszes tapasztalataik. Az est fénypontja pedig a tavaly végzettek avatása volt. Mindig együtt ünnepeljük azt a pontot, ahol barátaink sziszes múltja befejeződik, és végzett sziszes jövőjük kezdődik. Hiszen néhány év múlva valószínűleg már őket is visszahívjuk kutatási eredményeikről előadni.

Ez az évforduló arról szól, hogy magunknak is újra megfogalmazzuk, mit jelentett, jelent Széchenyisnek lenni, és most kívülre is megmutassunk kicsit többet ebből. A rendezvény is alátámasztotta ezt, hiszen megmutatkozott a sokszínűség, melyet a különböző szakmai érdeklődések, nézőpontok tükröztek, valamint az a  hasonlóság, hogy mennyire fontos ez a közeg mindannyinknak. Mert ez az a közeg, amelyben egy téma iránti kíváncsiságból kurzus, egy jó gondolatból kutatás, a különböző szobákból összeszedett hozzávalókból vacsora, a vizsgadrukk utáni fáradtságból pedig összeölelkezős buli lehet. :)

Ebben az évben különösen szeretnénk, ha mindenki még jobban megismerné a mi világunkat, a Széchenyi István Szakkollégiumot. Gyertek bátran a rendezvényeinkre, illetve elsős kurzusainkon is tárt karokkal várunk minden kedves érdeklődőt!

A SZISZ kurzuskínálatában minden félévben felbukkan egy-két „humán tantárgy” – ezeken az ismeretbővítő kurzusokon nem végzünk bonyolult számításokat, nem állítunk fel modelleket a szó szigorú tudományos értelmében. A Nemzeti identitás című kurzuson sokkal inkább volt szükség középiskolás történelem ismereteinkre, nomeg a magyar nemzettel szembeni kíváncsiságunkra, kérdéseinkre, amelyekre közösen kerestük a választ Ablonczy Balázs kurzustartónkkal.

Beszámolómban lehetőségem nyílt elmélyedni egy engem már régóta foglalkoztató témában: a vidéki és városi emberek identitása közötti törésvonal természetét vizsgáltam, az 1930-as, ’40-es évekre kialakult irodalmi népi-urbánus diskurzus során keletkezett dokumentumok segítségével. Írásom tehát jórészt ezen cikkek primer elemzéséből áll, melyben legfőképp a népi és urbánus csoport saját céljainak jellemzésére, illetve az egymásról alkotott és a lapok hasábjain is megfogalmazott véleményekre fókuszáltam. (Melegen ajánlom Nagy Sz. Péter A népi-urbánus vita dokumentumai 1932-1947 című gyűjteményét mindenkinek, aki egy picit is érdeklődik a téma iránt. Szórakoztató, kiegyensúlyozott cikkválogatás.)

Az alábbiakban Balázs Zoltán Erények világa c. kurzuson készült dolgozatában szemezget Madarász Viktor, mely a munkahelyi elbocsátás gyakorlatához fűződő erényeket igyekszik feltárni. Formája esszé, ezért az összefoglaló helyett lentebb egy olyan szemelvény olvasható, amely a cégnél dolgozók érdekében történő elbocsátást taglalják.  

Az elbocsátás egyik fajtája a vállalatnál dolgozók iránt érzett felelősségből ered. Itt olyan esetekre kell gondolni, amikor az elbocsátás a dolgozókat jó dolgokra ösztönző szabályrendszer, vagy vállalati kultúra védelmében történik. Az emberek többségének ugyanis komoly hasznára van, ha olyan környezetben lehet, ami jó dolgok cselekvésére ösztönzi, mivel ez az erkölcsi fejlődést és az erényes életet segíti, és fordítva: rossz hatással van az emberekre, ha rossz dolgokra ösztönzik őket, mivel gyakran nem képesek ellenállni az ösztönzésnek, és így maguk is rosszá lesznek. Ezért a vállalatvezetőknek mindig nagy figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy a jó cselekedeteket, a kemény munkát és a leleményességeket megjutalmazzák, a rosszakat pedig, mint a lazsálás, a csalárdság és a lopás pedig megbüntessék. Ha valakit egy vállalatnál rajta kapnak, hogy rosszat tesz, például ha egy pénztáros lop a kasszából, egy bróker szabálytalanul kereskedik, vagy egy sales-es megtéveszti a vállalat ügyfeleit, akkor a vállalat vezetőinek példásan meg kell büntetniük, el kell bocsátaniuk őket. Ha nem tennék a többi, jól dolgozó alkalmazott azzal szembesülne, hogy a rossz cselekedeteknek nincs súlyos következménye, és maguk is könnyebben engednének a kísértésnek. Ezután pedig minél többen cselekednek helytelen módon, annál kevésbé tűnik helytelennek amit tesznek, így végül az egyre nagyobb kísértés miatt a vállalat szinte egészére kiterjedhet a rossz viselkedés. A vállalat ilyen típusú rothadásának megakadályozása a tulajdonosok iránti kötelessége is a vezetésnek, de ugyanakkor az alkalmazottak felé való kötelesség is ugyan ezt kívánja. Az alkalmazottak közül ugyanis magától senki nem akar rosszá válni, a rossz ösztönzők, a rossz cselekedetekre kirótt büntetések hiánya miatt sokan azonban emberi gyengeségükben mégis azzá válnak, az pedig aki ilyenné válik nem élhet erényes életet, és mivel az erényes élet a jó élet feltétele, így életminőségük jelentősen romlik. Emellett azok a vállalatnál maradó dolgozók is szenvednek, akik kiállják a kísértések próbáját, hiszen kénytelenek a vállalatnál uralkodó igazságtalansággal együtt élni, mivel sem a jól cselekvők, sem a rosszul cselekvők nem azt kapják meg, ami jár nekik. Ha tehát a vezetők felelősségteljesen szeretnének eljárni alkalmazottaikkal szemben, akkor időnként kötelességükké válik az elbocsátás eszközéhez nyúlni, a vállalati szabályok és kultúra és ezen keresztül a helyesen viselkedő dolgozók védelmében.

 A focihoz és a politikához hasonlóan egyre többen kezdenek érteni mostanában az energia kérdéséhez is. Szerdai kerekasztal-beszélgetésünk előadói azonban vélhetően bőven tartogattak érdekes és új információkat minden látogatónk számára. Március 23-án a Corvinus Egyetem VII-es előadójában beszélgettünk a magyar energiapolitika kihívásairól, az ellátás-biztonság helyzetéről, jövőjéről Andzsans-Balogh Kornéllal a REKK elemzőjével, Dr Orbán Anita energiabiztonságért felelős utazó nagykövetasszonnyal, valamint Soczó Natáliával, a MOL energiapolitikai elemzőjével. A beszélgetést Szabó István végzettünk moderálta.   

A 2011-es SZISZ Téli Tábor utolsó előadója Dr. P. Szabó Sándor volt, a Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatástudományi Kar adjunktusa, a Kínai Közigazgatás-, Gazdaság- és Társadalomkutató Központ igazgatója, aki Kína jelenéről sajátságairól és a gazdasági válság hatásairól tartott előadást. Alább az általa elmondottak összefoglalóját olvashatjátok

Kínával kapcsolatban napjainkban legtöbbet a nyugati világban szinte földöntúlinak ható gazdasági fejlődésről és az ország politikai-társadalmi berendezkedéséről, illetve világpolitikai helyzetének az ehhez kapcsolódó átalakulásáról lehet hallani. Mi tudta mozgásban és fejlődében tartani a kínai gazdaságot a válság alatt is? Valódi diktatúra és valódi szocializmus-e a kínai rendszer? Mik a perspektívái? Ahhoz, hogy ezekre választ kaphassunk, rövid történeti kitekintéssel kell kezdenünk:

Mao-ce Tung 1976-ös halála utáni néhány éves interregnum alatt megjelenik a maoista rendszer és elsősorban a kulturális forradalom kritikája, méghozzá a Kínai Kommunista Párton (KKP) belül, amit a Teng Hsziao-ping köré csoportosuló reformista szárny képviselt elsősorban. Ennek eredményeképp a ’múlt hibáival való leszámolás’ az 1978-79-es KKP-kongresszuson intézményesült, majd hamar eljutott a széles néprétegekbe is, és Mao vagy rendszerének finom kritikája a mindennapok részévé válhatott (ezt tükrözi a népi értékelés: „Mao rendszere 70%-ig jó volt, 30%-ig rossz”).  Ezzel párhuzamosan lassú gazdasági reformok és nyitás is megindult, így a ’80-as évek végének világpolitikai eseményeivel találkozva a lassan és óvatosan kibomló kínai szabadság végül a Tienanmen-téren ütközött – kőkemény – falakba.