Energia, külpolitika, biztonság

2011.03.30. 16:17 - szechenyi-szakkoli

Címkék: előadás energia atomenergia földgáz energiabiztonság megújulók szisz energiaellátás orbán anita széchenyi istván szakkollégium érdeklődőknek szakpolitikai előadássorozat soczó natália andzsans balogh kornél

 A focihoz és a politikához hasonlóan egyre többen kezdenek érteni mostanában az energia kérdéséhez is. Szerdai kerekasztal-beszélgetésünk előadói azonban vélhetően bőven tartogattak érdekes és új információkat minden látogatónk számára. Március 23-án a Corvinus Egyetem VII-es előadójában beszélgettünk a magyar energiapolitika kihívásairól, az ellátás-biztonság helyzetéről, jövőjéről Andzsans-Balogh Kornéllal a REKK elemzőjével, Dr Orbán Anita energiabiztonságért felelős utazó nagykövetasszonnyal, valamint Soczó Natáliával, a MOL energiapolitikai elemzőjével. A beszélgetést Szabó István végzettünk moderálta.   

Az energiaellátás témájának vizsgálatakor számos különböző aspektust érdemes figyelembe venni; mivel az energiaellátás rendszerének fejlettsége, minősége hat a gazdasági fejlődésre, van egy komoly környezeti aspektusa, valamint nemzetbiztonsági (ellátásbiztonság) és szociális (energiaárak) szempontból sem elhanyagolható hatása. A jelenlegi energiapolitika céljai is ezek mentén a dimenziók mentén rajzolhatók fel: általánosságban a diverz energiaellátás és ezáltal az energiafüggőség csökkentése, az energiahatékonyság javítása, valamint az optimális fogyasztói ár biztosítása szerepelnek a magyarországi döntéshozók legfőbb prioritásai között.

Tovább után folytatódik!

 

 

 

Magyarország energiaellátásának körülbelül 1/3-a származik nukleáris energiából, 60%-a fosszilis energiából, illetve 5%-ot megújuló energiaforrásokból nyerünk, azaz az ellátásbiztonság mellett fontos kérdés az energiamixünk hosszútávú fenntarthatósága, hiszen a Megújuló Energia Cselekvési Tervben közel 15%-os zöldenergia-részesedés szerepel 2020-ra, ill. az elmúlt és jelenlegi kormányok határozott tervei között szerepel Paks élettartam-hosszabbítása és bővítése. Ezek a tervek javítják a magyar energiatermelés hosszú távú helyzetét, hiszen a szénhidrogén-források kifutásával (akár áruk, akár kimerülésük miatt) számolnunk kell, a forrásdependencia pedig nem csak országokra, de anyagokra is vonatkozik; az energiabiztonsági koncepciónak erre is ki kell térnie.
 
Energiabiztonsági szempontból a földgázellátásunk a legkritikusabb: gázfogyasztásunk jelenleg évi 11-12 milliárd köbméter körül ingadozik, ebből 1,5-2 milliárd köbméter gázt magunk termelünk meg, azaz nagy az import aránya, amit gyakorlatilag teljes egészében Oroszországból importálunk Ukrajnán keresztül. A gázhálózatnak két belépési pontja van az országba: az egyik Ausztria, a másik pedig Ukrajna felől éri el a magyar határt; kifelé Szerbia, valamint Horvátország irányába szállítunk földgázt. Noha ezek a vezetékek jelen pillanatban egyirányúak, már megszületett a vezetékek kétirányúsítására vonatkozó, kötelező érvényű EU-s direktíva. További vezetékek megépítéséről (azok hasznairól és költségeiről) folyamatosan zajlanak az egyeztetések. Magyarország nem titkolt célja a nyugat-európai és térségbeli országokkal való erősebb kapcsolat kialakítása, a gáz- és villamoshálózatok összekötése, így létrehozva egy többé-kevésbé egységesített piacot.

 

Milyen szempontok alapján érdemes az energiaforrások arányait meghatározni a rendszerben?  Az előadáson többek között megtudhattuk, hogy az áram importálását a külföldön megtermelt áram alacsony ára indokolja, szemben az áramkitermelés magas hazai költségeivel. Továbbá hogy a nukleáris energia kitermelése nagy arányú állami szerepvállalást, támogatást tesz szükségessé. A stratégiai tározók fontos szerepet játszhatnak egy ország energiaellátásának önállósága szempontjából, azonban ezek a tározók arra nem alkalmasak, hogy egyik napról a másikra a rendszerbe kapcsolják őket, ha éppen szükség van rájuk, így azonnali energiaellátást nem képesek biztosítani, krízis esetén azonban a hosszú távú csökkentett igényeket tudják fedezni.

A jövőbeli irányok meghatározása állandó dilemmája a globális energiapolitikának. A 33-33-33-as stratégia megvalósítása tűnik egyre reálisabb célnak döntéshozói körökben; azaz az atomenergia, fosszilis és megújuló energiaforrások egyenlő arányú integrálása és felhasználása a rendszerben. Az aktuálpolitikai események természetesen állandóan alakítják jövőbeli energiapolitikánk struktúráját; arra például, hogy milyen hatással lesznek az észak-afrikai vagy a japáni történéseknek az energiaárakra, egyelőre csak bátortalan találgatások léteznek. 

Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy Magyarország (ill. az E.On) hosszútávú gázszerződése szerződése a Gazprommal 2015-ben jár le. Hogy pontosan milyen időtartamra, milyen tartalommal kívánjuk meghosszabbítani a szerződést, még kérdéses. Elméleti szinten már számtalan fórumon felmerült ugyan egy kollektív EU-s szerződés megkötése (a SZISZ-es beszélgetés sem lehetett ezalól kivétel), azonban szakértőink az egyes országok eltérő érdekei, valamint a jelenleg érvényben lévő szerződések különbözősége miatt nem látnak ebben reális lehetőséget. A regionális (pl. V4-ek közötti) együttműködés, ha nem is a közeljövőben, de egyfajta választ adhat erre a problémára, elsősorban a regionális energiapiac kialakításával, ami egyrészről csökkentené az energiaárakat, másrészről a szállítások lehetségessé tételével biztosabbá tenné az ellátást, ami a KKE-térség államainak energiaintenzív gazdaságai számára nagy könnyebbség lehetne. Persze a kérdés: ki pénzeli az ehhez szükséges határkeresztező kapacitások kiépítését? A piac nem hajlandó, az állam nem képes, az EU nem teheti...

 

Szinergiapolitika?

2011.03.13. 11:41 - szechenyi-szakkoli

Címkék: előadás energia külpolitika ellátásbiztonság szisz orbán anita széchenyi istván szakkollégium érdeklődőknek szakpolitikai előadássorozat soczó natália andzsans balogh kornél

 Március 23-án 18:00-tól a C épület VII. előadótermében folytatódik szakpolitikai előadássorozatunk, ezúttal kissé kicsapva a mainstreamből és messzebb az index címlaptól, ugyanis témánk az energiapolitika, szűkebben az ellátásbiztonság felé tett/teendő törekvések, a magyar energiahelyzet bemutatása lesznek. A kerekasztal-beszélgetésen részt vesz Dr. Orbán Anita, Magyarország energiabiztonságért felelős utazó nagykövete, Soczó Natália a MOL energiapolitikai szakértője és Andzsans-Balogh Kornél a REKK témában kutató elemzője.


Azt, hogy miért elképesztően fontos Magyarország és a KKE-i térség számára az energiabiztonság, talán nem kell sokat ecsetelni. Mindenki emlékezhet a 2006-os, és az azt követő energiaválságokra (de legalábbis a legsúlyosabb 2009-esre), amik rávilágítottak egyrészről az orosz energiafegyver hatásosságára, másrészről az útvonal-diverzifikáció szükségességére. De hogy mennyire is függünk Oroszországtól:

  • Az éves magyar gázfogyasztás majdnem 12 milliárd m3, melyből az orosz import 8,9 milliárd m3 (74%). A földgáz adja a magyar energiafelhasználás 44,3%-át, kulcsszerepe van a vilamosenergia-termelésben, a háztartások önálló energiafogyasztásában és a távfűtés terén.
  • A magyar stratégiai földgáztároló-kapacitás 1,4 milliárd m3 (az éves fogyasztás kb. 10%-a), ugyanakkor ez kiegészül a kereskedelmi tárolókkal, így a teljes tartalák 6,1 mrd m3, ami térségi viszonylatban legalábbis kiemelkedő, és így stratégiai lehetőség. (az észrevételt köszönjük!)
  • HU olajfogyasztása 161.000 hordó per nap, amiből 160.000 hordó orosz importól származik. Az olaj és származékai adják HU energiafogyasztásának 24,2%-át.
  • A magyar villamosaenergia 40%-át a paksi blokkokban állítják elő, melyek éves 295 tonnás urániumfelhasználását 100%-ban Oroszországból fedezik.

Hozzá kell tenni a kép teljességéért, hogy a finomított uránt nagyon könnyen be lehet szerezni más forrásból (de azt ne feledjük, hogy Paks a szovjet technikán alapul), ill. a kőolajimport pótlása is nagyjából-egészében megoldható, elsősorban az Adria-vezetéken.

A fő kérdés tehát a gázdiverzifikáció, aminek lehetőségit itt nem mutatnánk be, ezt meghagyjuk meglepetésnek az előadásra, itt csak felsorolnánk a lehetőségeket: Nabucco, Déli Áramlat, AGRI, ITGI - de ami sokkal fontosabb: gáz-interkonnektorok és LNG-terminálok.

Az energiabiztonságnak ugyanakkor van egy másik, legalább ennyire fontos eleme is: az energiatermelés és -felhasználás hosszú távú fenntarthatóságának kérdése. Magyarország ebben a tekintetben nem áll rosszul, hiszen Paks még évekig, ill. a tervezett új blokkok évtizedekig biztosítani tudják az áramtermelés közel harmadát. Rövid és középtávon a kőolaj és szén arányának csökkentése a legfontosabb, hiszen egyrészről ezek okozzák a legnagyobb környezetterhelést (a földgáz ezekhez viszonyítva jóval tisztább), ill. ezek készletei fognak a leghamarabb elfogyni (bár oilpeaket már 20 éve folyamatosan az aktuálisan következő két évre jósolnak, és mégsem jött el soha), Európában legalábbis biztosan (így az importfüggőségünk csak nőhet).

Másik oldalról szükség lesz a 2020-ra tervezett 13-15%-os megújulóarány további jelentős növelésére - elsősorban importáramból (pl. az északi-tengeri szélfarmok, európai vízerőművek), amihez ismét egy dolog elengedhetetlen: az infrastruktúra-fejlesztés, és nem csak a határkeresztező kapacitások növelése/kiépítése, hanem az ún. smart grid hálózatok kiépítése, ami lehetővé teszi a kis kapacitású (50 MW) lokális erőművek telepítését, vagy akár a háztartási energiatermelést (pl. biomassza, geoterm), mivel így lehet biztosítani a hálózatba való visszatáplálást.

A harmadik oldal pedig nagyon könnyen leírható: energiahatékonyság - a termelésnél, szállításnál és végfelhasználásnál egyaránt. Ez pénz, rengeteg pénz.

Összességében tehát két kulcsszó lesz várható az előadáson: közös piac és infrastruktúra!

 

 



süti beállítások módosítása