"Félek a görögtől, még ha ajándékot hoz is"

2011.06.26. 19:00 - szechenyi-szakkoli

Címkék: kína gazdaság orbán viktor külpolitika emberi jogok ven csia pao gyorselemzés hegemón

Június 24-25-én Ven Csia-Pao kínai miniszterelnök Magyarországra látogatott, ahol Orbán Viktorral egy 12 pontból álló megállapodást írt alá, és tettek egyéb ígéreteket egyebek mellett ezekről a témákról (az összes itt olvasható):

  • 150 magyar diák Kínában folytatott tanulmányainak támogatása
  • 1 milliárd euró értékű kínai hitelkeret magyarországi beruházásokhoz
  • Ismeretlen összegben Kína magyar állampapírokat vásárol
  • Logisztikai központ létrehozása Magyarországon
  • Egyéb gazdasági tárgyú, tőkeáramlást segítő megállapodások.

Várható, hogy sokan farkast és kínai felvásárlást/gyarmatosítást kiáltanak a hír hallatán, a valódi kérdés, hogy mennyire van igazuk. Azaz mennyire létezik az "Oroszország-szindróma" Kínával kapcsolatban is a magyar közvélemény és az értelmiség körében (automatikusan gondoljuk-e, hogy van valami hátsó szándék emögött, amivel mi csak rosszul járhatunk, mert a vezetők eladják az országot kilóra). Ezt megválaszolni nem tudjuk, de megpróbálunk rámutatni egy-két szempontra, melyek segíthetnek véleményt alkotni arról, hogy vajon a kínai gazdasági gyarmatosítás újabb lépcsőfokát, vagy a magyar külügyek világraszóló sikerét, és Európában Kína szemszögéből vett abszolút kiemelésünket lássuk-e a látogatásban (spoiler: egyiket sem).

 

Napjaink Kínája - Téli Tábor előadás összefoglaló

2011.03.06. 00:30 - szechenyi-szakkoli

Címkék: kína előadás szisz téli tábor széchenyi istván szakkollégium p szabó sándor

A 2011-es SZISZ Téli Tábor utolsó előadója Dr. P. Szabó Sándor volt, a Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatástudományi Kar adjunktusa, a Kínai Közigazgatás-, Gazdaság- és Társadalomkutató Központ igazgatója, aki Kína jelenéről sajátságairól és a gazdasági válság hatásairól tartott előadást. Alább az általa elmondottak összefoglalóját olvashatjátok

Kínával kapcsolatban napjainkban legtöbbet a nyugati világban szinte földöntúlinak ható gazdasági fejlődésről és az ország politikai-társadalmi berendezkedéséről, illetve világpolitikai helyzetének az ehhez kapcsolódó átalakulásáról lehet hallani. Mi tudta mozgásban és fejlődében tartani a kínai gazdaságot a válság alatt is? Valódi diktatúra és valódi szocializmus-e a kínai rendszer? Mik a perspektívái? Ahhoz, hogy ezekre választ kaphassunk, rövid történeti kitekintéssel kell kezdenünk:

 

Mao-ce Tung 1976-ös halála utáni néhány éves interregnum alatt megjelenik a maoista rendszer és elsősorban a kulturális forradalom kritikája, méghozzá a Kínai Kommunista Párton (KKP) belül, amit a Teng Hsziao-ping köré csoportosuló reformista szárny képviselt elsősorban. Ennek eredményeképp a ’múlt hibáival való leszámolás’ az 1978-79-es KKP-kongresszuson intézményesült, majd hamar eljutott a széles néprétegekbe is, és Mao vagy rendszerének finom kritikája a mindennapok részévé válhatott (ezt tükrözi a népi értékelés: „Mao rendszere 70%-ig jó volt, 30%-ig rossz”).  Ezzel párhuzamosan lassú gazdasági reformok és nyitás is megindult, így a ’80-as évek végének világpolitikai eseményeivel találkozva a lassan és óvatosan kibomló kínai szabadság végül a Tienanmen-téren ütközött – kőkemény – falakba.

 

Gondolatébresztők TT-hez vol I.-Kína

2011.01.08. 16:00 - szechenyi-szakkoli

Címkék: kína külpolitika szuperhatalom szisz téli tábor széchenyi istván szakkollégium

 Szolgáljon itt pár sor ízelítőül  a Kína jelenéről és jövőjéről szóló előadáshoz. Ha megfogott titeket a téma, gyertek el a Téli Táborunkba, ahol Dr. P. Szabó Sándor, a Sinológiai Szemle főszerkesztője, a Kína Központ vezetője lesz a vendégünk, hogy hasonló témában tartson előadást! Hamarosan a tábor többi programjáról is olvashattok itt a blogon, lesz még szó az új alkotmányról, az eurozóna jövőjéről, a mélyszegénységről és a fesztiválszervezésről.

 Kína napjaink második legdinamikusabban fejlődő országa. 2009-ben átvette Németországtól a világ legnagyobb exportőre címet (rangsorolás a külkereskedelmi forgalom arányában), és csak idő kérdése, mikor kényszerül az Egyesült Államok a világvezető gazdaságainak rangsorában hosszú éveken át őrzött első helyétől elbúcsúzni.

 A szunnyadó óriás kifejezés mára réges-rég érvényét vesztette. Az 1979-es évben Teng Hsziao-ping által elindított modernizáció a kínai gazdaságot egy dinamikus növekedési pályára állította (részletek), mely fejlődés egészen napjainkig töretlen maradt. Ennek eredményeképp már nem egy kiszolgáltatott, belsőleg megosztott országgal néznek szembe a vezető nagyhatalmaknak, mint azt tehették a történelem folyamán egészen a XX. század közepéig, hanem egy olyan országgal, mely feltételeket diktál és akaratának érvényt szerez.

 Habár az amerikaiak már régóta tudatában voltak Kína megerősödésének, csak az elmúlt években került sor a tényekkel való fájdalmas szembenézésre. 2007-ben a kínaiak egy ballisztikus rakétával megsemmisítettek egy használaton kívüli kommunikációs műholdat, mely akció olyan katonai felkészültségről tett tanúbizonyságot, mely az amerikai vezetést erősen mellbe vágta (részletek). Akkoriban felerősödtek a Kínát, mint gazdasági és katonai potenciális fenyegetést beállítók hangjai, a „China rising” szindróma kellemetlen hangulata nehezedett az amerikai minisztériumokra egy ideig.

 

2009 augusztusában újra megvillantotta Kína erejét, ezúttal nem katonai, hanem gazdasági értelemben. Ugyanis – mivel érdeke már nem fűződött hozzá- az 1980-as évek gazdasági expanziójának alapját képező nyersanyagexport radikálisan lecsökkentését irányozta elő egy olyan napjainkra kiemelten fontossá vált erőforrás esetében, mint a ritkaföldfémek (részletek). A ritkaföldfémek nélkülözhetetlenek a csúcstechnológiát gyártó elektronika és elektrotechnika világában, többek közt ilyen anyagokat használnak föl a mobiltelefonok, folyékony kristályos kijelzők előállításakor, de elengedhetetlenek az új, „zöld” technológiák alkalmazásakor is (részletek). Mivel a ritkaföldfémek kitermelésének Kínában kiemelkedően jó geológiai feltételei voltak, ellentétben például az USA kaliforniai lelőhelyeivel, olyan árat volt képes meghatározni, mellyel csak nagyon kevesen tudták felvenni a versenyt. Így 2009-re a világ termelésének 95%-a a kínai bányákból került fel a felszínre. Nem csoda tehát, hogy a 2009 nyarán előirányzott termelési volumenek, melyek jelentős visszalépést jelentettek a korábbi évekhez képest, igen érzékenyen érintették az innovatív iparágakban elöljáró gazdaságokat.

 Kétségtelen tehát, hogy Kína ma a világ gazdasági erővonalához tartozik. Az országok közti kereskedelemben meghatározó szerepet tölt be, gazdasági döntései az egész világra kihatnak. Fejlődése azonban számos ellentmondással terhes. Egyrészt a haladás korlátozódik a Keleti-partvidékre, a modern világ vívmányainak csupán töredéke jut el Közép-Ázsia vidékeire, melynek arculata leginkább az első ipari forradalom előtti időkhöz hasonlatos. Az itt élő 600 millió ember, a kínai népesség közel fele, még csak nem is hallott soha Sanghaj és Peking gazdagságáról (részletek). Másrészt a fejlődés csak kevesek számára hozza el az anyagi gyarapodást is, a népesség döntő hányada szegénységben él. Az infláció 5% körüli, az alapvető élelmiszerek esetében meghaladja olykor a 10%-ot is, mely tovább mélyíti a gazdagok és szegények közt tátongó szakadékot. Mindezek ellenére a kínai nép elégedett a jelen politikai vezetéssel, ellenszenve legfeljebb a helyi pártfunkcionáriusokra terjed ki (részletek), mely jelenség mutatja a társadalmi alsó és felső osztály közötti tudás és ismeretek terén tátongó űrt.

 Az egyenlőtlenség mértéke napjainkra átlépte azt a határt, mely a társadalmi feszültségek megengedett, tolerálható mértéke húzott meg. A kínai vezetés felismerte, hogy a probléma azonnali cselekvést kíván, azonban kérdés, hogy meddig terjed mozgástere a kialakult gazdasági helyzetben. A reálbérek megemelésével ugyanis csökken a gazdaság versenyképessége, melyre további veszélyt jelent a gazdasági nagyhatalmak nyomása révén lassan elodázhatatlanná váló kínai valuta felértékelésének szükségesssége. Elemzői szakvélemények szerint a kínai nemzeti valuta, a renminbi (egysége a jüan) az amerikai dollárhoz képest 30%-kal alulértékelt. A reálbérek változatlansága mellett már egy 20%-os felértékelés is a külkereskedelmi mérleg erőteljes átrendeződését vonná maga után, így Kínának, a világ jelenlegi hitelezőjének, hamar negatív külkereskedelmi mérleggel kéne szembenéznie, ami viszont az ország jövőbeni növekedését kérdőjelezné meg.

 Mindezek tükrében felvetődik a kérdés, hogy a 80-as években elindított modernizáció, a piacgazdaság bizonyos elemeinek szigorú ellenőrzés mellett való implementálása, elegendő-e a kommunista gazdaságokra jellemző pazarló erőforrás-felhasználás és hatékonyságtalanság ellensúlyozására. Lehet-e termékeny ez a fajta, egymásnak ellentmondó ideológiák gazdasági és politikai leképeződéseinek furcsa egyvelege?

 Ha érdekelnek a válaszok, vagy szeretnél többet megtudni a kínai gazdaságról, kultúráról, akkor gyere el a Téli Táborba, hogy együtt gondolkozhassunk, beszélgethessünk és persze egy jót bulizhassunk!

Infókat találhatsz a honlapunkon és a Facebookon.

Jelentkezni a telitabor@szisz.hu címen tudsz. Várunk szeretettel!



süti beállítások módosítása