A nyárnak, hipp-hopp vége lett, és az embert máris csak pár nap választja el attól a pillanattól, amikor majd ki kell repülnie, egyedül meg kell ismerkednie egy másik várossal, egyetemmel, egy rakás külföldivel, elfogadható színvonalú szállást kell találnia, és – aki úgy érzi, elérkeztünk a tulajdonképpeni lényeghez, jól érzi - ki kell jönnie kevéske zsebpénzéből. Mert, ha az ösztöndíj egységesen, mindenkinek 280 euró, akkor ahhoz bőven hozzá kell még tennünk, hogy életben tudjunk maradni kinn. Igen, majd összehúzzuk kicsit a nadrágszíjat, gondoljuk. Aha. Viszont ha 717 euró célvárosunkban a minimális megélhetési ráta, mint esetemben, akkor lehet egy olyan gyanúnk, hogy igen komolyan át kell gondolnunk a kiadásainkat. Az olyan pánikszerű kérdéseket, hogy hogyan lehet egy kis béna szobáért 360 eurót elkérni (plusz rezsi! Atyaég!), egy idő után félreteszi az ember. Ne számoljuk át forintra, az csak az infarktushoz visz közelebb, a megoldáshoz nem. Igen, lehet, hogy jó ötlet lett volna inkább Albániába menni, de legalábbis valami olcsóbb helyre, de most már ez is veszett fejsze nyele. Mit tehetünk akkor? Vissza kell fognunk a fogyasztásunkat, ez nyilvánvaló…
Mit együnk?
Ez a legfajsúlyosabb kérdés a költekezés szempontjából, hiszen a pofátlanul magas bérleti díjon túl több mint valószínű, hogy ez lesz a legmagasabb kiadási tételünk. Tételezzük fel, hogy az olcsóság mellett étrendünk megtervezésekor némi szerephez jut az egészségesség is. Első lépésként döntsük el, hogy semmilyen üdítőt nem iszunk. Csak vizet, teát. Esetleg citromos vizet. Ezekből sokat, mert aki többet iszik, kevesebbet eszik. Egészségünk és pénztárcánk érdekében szokjunk le a tea ízesítéséről is. És hagyjuk a filteres ízesített-aromásított banános-ananászos borzalmakat. Vegyünk egyszerű zöld teát, vagy valami európai gyógynövényt, például mentát, citromfüvet. Még vihetünk is ki itthonról, nem egy komoly súlytétel a bőröndben. Második lépésként gondoljuk át a húsfogyasztásunkat. Mert a hús drága. Ha nincs pénzünk, úgyis csak a húsipari szemét kicsit ide-oda pofozgatásából létrejövő virslik, felvágottak jutnának osztályrészül, ezeket felejtsük el. Oké, oké, egy-egy kispáncélos májkrém esetenként életmentő lehet, de inkább a kevesebb-több elvet követve vegyünk ritkán, ha már nem bírjuk sehogy, egy kis jobb minőségű szalámit, kolbászt. Ezekből amúgy is elég kevesebb egy szendvicsbe, mert intenzívebb az ízük, mint a félig víz párizsiknak. Idejében kezdjük el szoktatni magunkat a gondolathoz, hogy mire kiérünk, a vegetarianizmust vonzó életformaként, kihívásként és lehetőségként tudjuk szemlélni! Ne vegyünk készételeket és félig kész ételeket, felejtsük el a ’porvacakokat’, a mélyhűtött, olajban süthető csirke jellegű korongokat, és az üveges, agyoncukrozott „bolognai” mártásokat. Barátaink és szövetségeseink a tésztaételek: egyszerűek, gyorsak, olcsók, és a kreálható mártásoknak csak a fantáziánk és kevéske eurónk szabhat határt. A tészta mellett kimeríthetetlen lehetőségek rejlenek még a rizsben, a krumpliban, a hagymában, a száraz főzeléknek valókban és –a kedvencem!- a paradicsomkonzervben is. Na, jó, ilyenkor bármilyen zöldségkonzerv/fagyasztott zöldség jó, ha van otthon, bár persze a friss jobb volna. Utolsó tipp: álljunk rá a „helyi specialitásokra”. Mindenhol van olyan, ami relatíve olcsó, például Spanyolországban a gyümölcslé, francia területen a camembert sajt, tenger mellett a hal, meg ilyesmi. Mottó: lehet, hogy hazaérve fél évig nem bírsz majd ránézni, de nem ez a lényeg, mert még nem jöttél haza.
Mosás, takarítás
Hát igen, lehet, hogy nem tűnik olyan komolynak, mint az étkezés, de azért ez is viszi a pénzt. Mosáshoz próbáljuk ki a lereszelt mosószappant (átlagos boltokban, 100Ftosokban is kapható, 120-160 Ft körül szokott lenni) esetleg mosószódával turbózva. Eltarthat egy ideig, amíg kiderül, hol lehet ilyet venni külföldön. Én azt hiszem, viszek magammal. Öblítőnek kiváló az ecet. Semmilyen szaga nem lesz tőle a ruhának, közömbösíti a mosószermaradványokat, megőrzi a ruha színét, és a mosógépet is óvja a vízkőlerakódástól. A mechanizmus: mosószappant lereszelni -> 4-5 evőkanálnyi szappanpelyhet berakni egy műanyag flakonba -> feloldani 1l meleg vízben -> úgy használni, mint a folyékony mosószert, plusz hozzá lehet tenni mosásonként 1 evőkanál mosószódát a vízlágyítás és a mosóhatás fokozása érdekében. Az ecetből egy fél deci bőven elég, ha húsz százalékos, kevesebb is. Ez egyébként jobb, mert alig drágább, mint a tíz százalékos, ellenben dupla annyit lehet belőle csinálni egy üres flakon és némi víz segítségével. Ha van mosószódánk/szódabikarbónánk és ecetünk, tudunk velük súrolni, fertőtleníteni, felmosni, vízkőoldani, és mellettük semmilyen takarítószerre nincs szükség. Az Erasmus-félév úgyse a takarításról szól, de ez nem azt jelenti, hogy, mondjuk havonta egyszer, ne takaríthatnánk ki ugyanazokkal a szerekkel, amik már amúgy,is megvannak, nem kell plusz pénzt kiadni rájuk. Takarítási- és tisztaságmánia esetén vegyünk ezekhez inkább egy euróért egy gumikesztyűt, az tényleg hasznos.
Az idő pénz – okos gondolat, viszont a pénz meg még inkább pénz, mint az idő. Szóval, ha van az embernek tizenöt perce lereszelni azt a nyamvadt szappant, felhígítani, és aztán néha, ha arra jár, opcionálisan összerázni a cuccot, pár euróból kihozhatja az egész féléves mosás költségeit. Mondjuk háromból. Ez már nem is hangzik rosszul, ugye?!
Reméljük hasznosnak találtátok Patkós Veronika tippjeit és tanácsait! Hamarosan több élménybeszámolót is olvashattok blogunkon!
