A Széchenyi István Szakkollégium blogja

Eljött a tavasz, és beindultak elsős kurzusaink is, de ez még nem minden! A 2012-es második félév érdekesebbnél érdekesebb programokkal szolgált már eddig is, de továbbra is számos meglepetéssel kecsegtet! Az alábbiakban utólagos élménybeszámolókat, és egy-két előzetes beharangozót olvashattok.

Szerveztünk előadást az ELTE-ÁJK-ra, voltunk már a Pázmányon is, és természetesen a Corvinus előadói sem mentesek a SZISZ által szervezett előadásoktól:).

Március 27-én A nemdohányzók védelme- avagy meddig terjedjen az állami szabályozás címmel Dr. Szalai Ákos egyetemi adjunktus és Mikola Gergely, a British American Tobacco vállalati kapcsolatokért és szabályozásért felelő igazgatójának kerekasztal beszélgetését hallgathattuk meg Madarász Viktor, aktív szakkollégiumi tagunk moderálásával. A téma aktualitása adta az ihletet, hogy a dohányzás betiltásával kapcsolatos előadást szervezzünk Nektek, érdeklődőknek, éppen amiatt, hogy választ találjunk minden felmerült kérdésre. Dr. Szalai Ákos, kollégiumunk law & economics sávjának oktatója az előadás során mind jogi, mind közgazaságtani szemszögből foglalkozott a problémával. Véleménye szerint a dohányzás szabályozásában jól megfigyelhetők játékelméleti problémák, azaz közgazdasági racionalitás abban a folyamatban, melyben kialakulhatott, melyek a dohányzó, melyek a nemdohányó kocsmák.

Mikola Gergely többek között arról is beszélt, hogy két politikai célt fontos kiemelni a törvényhozással kapcsolatosan. Az egyik a fiatalkorúak dohánytermékhez való hozzájutásának csökkentése, a másik pedig a munkahelyteremtés. Ugyanakkor nagy az ellentmondás mindkét esetben. Előbbinél az a probléma, hogy amennyiben a fizikai hozzáférést egyik pillanatról a másikra drasztikusan csökkentik, az a fekete piac megerősödéséhez vezet egyenes úton. A munkahelyteremtés szempontjából is az ellenkezőjét okozza a hirtelen szabályozás, hiszen a vállalatok esetén több száz ember állása vált és válhat még bizonytalanná nem beszélve a jellemzően kelet-magyarországi dohánytermesztésre.

Összességében mindketten hangsúlyozták, hogy bár a nemdohányzók védelmére szükség van, az új szabályozás, különös tekintettel a dohánytermékek árusításának tervezett monopolizálására, alapvetően nélkülözi a közgazdasági és üzleti racionalitást és hatékonyságot, valamint sok esetben inkább alulinformáltságról vagy egyszerű politikai célok motiválta döntésekről van szó.

Az előadáson sok mindent megtudtunk, de persze még most is vannak megválaszolatlan kérdések, melyekből akár egy következő előadás is összeállhat. Érdekes lehet a továbbiakban a magánlakások helyzetéről vitatkozni: http://index.hu/belfold/2012/04/07/lakaskocsma/

Vajon van végleges megoldás? Vagy egy globális szélmalomharcba kerültünk? Meglátjuk...

Árilis 4-re már egy egészen más témából szerveztünk előadást. Ennek címe Tre(n)dition volt, és szintén egy kerekasztal beszélgetést hallhattak a jelenlévők Ács Zoltán (Design Terminál, kreatív igazgató), Palágyi Máté (Bohemian Betyars), és Éles Dénes (társfőszervező) részvételével, melyet Vígvári Dorottya, aktív tagunk moderált. Központi kérdés volt, hogy Mitől menő a magyar?, pontosabban pedig körbejártuk, hogy vajon a magyar kultúrában mitől kerültek újra a középpontba a klasszikus motívumok.

Elsősorban megtudhattuk, meghívott előadóink mégis hogyan kerültek kapcsolatba a magyar tradíciókkal. Ács Zoltán, aki már szakdolgozatában is visszanyúlt a "népihez", sokat mesélt nekünk a divatról, és magáról a Gombold újra! rendezvényről, melyen minden várakozáson felüli volt az érdeklődők száma, így húzva alá, mennyire aktuális is a téma. Szerinte minden generáció  megpróbálja feltalálni magát, így most a tradíciókhoz való visszanyúlás vált inspirációs forrássá, ez lehet az egyik oka annak, hogy menő a magyar. Éles Dénes megerősítette, hogy a magyar kultúra igenis trendi, és külföldön is egyediségére kíváncsiak. Egy német cég, mely a Pilvakert is támogatta, külön kérte, hogy tipikusan magyar motívumokkal felvértezett, de modern varieté műsorokat alkossanak a szervezők.  Palágyi Máté pedig hozzátette, őket is többször kérték már, hogy ne angolul, hanem magyarul énekeljenek, hiszen külön hozzáadott értéknek számít már ez is külföldön.

Másutt, például Németországban is működik a tradíciókhoz való visszanyúlás, ott most a Flying Bach hódít, szintén a Red Bull szervezésében, így beszélhetünk akár globális trendről is a hazai motívumok újrafelfedezésében - ugyanakkor látni kell, hogy Nyugat-Európában ez inkább a klasszikus kultúra kapcsán figyelhető meg, nem annyira népi motívumokban, ahogyan itthon. Ugyanakkor az a mód, ahogy hogy ezek a díszítő elemek külföldön megjelennek (ld. Lewis Hamilton ruháját, Iker Casillas kesztyűjét vagy Nicole Kidman felsőjét) inkább destruktív, hiszen leegyszerűsíti a kultúrát és egy szimpla elemmé redukálja, ahelyett, hogy a teljes komplexitásra teremtene igényt - vélte Ács Zoltán.

Ki a célcsoport? Kik a fogékonyak erre a stílusra?

Ács Zoltán véleménye szerint ez főleg urbánus műfaj, eléggé Budapest centrikus, de előbb-utóbb tágabb fogyasztói körre találhat. Szerinte ugyanis a hagyományt mindenképp meg kell tartani, de változtatás nélkül nem lesz népszerű. Ezt Éles Dénes a Liszt Remix rendezvény említésével támasztotta alá, abban ugyanis a komolyzene és a modern stílusok keveredtek egy szerethető kontextusban.  A Bohemian Betyars szintén arra törekszik, hogy megfelelően ötvözze a népi stílust a többivel úgy, hogy arra a közönség még fogékony legyen.

Egy szó mint száz, mind a hárman egyetértettek abban, hogy fel lehet oldani a stílus centralizáltságát, és menővé tenni azt. A kulcs, hogy magas színvonalú dolgokat kell letenni az asztalra, hiszen bár lehet, hogy a lakodalmas rock is tartalmaz hasonló elemeket, a magyar kultúra fejlődésében talán mégsem ez a feltétlen követendő út.

Hamarosan jelentkezünk újabb programjainkkal! Addig is nézegessétek Facebook oldalunkat: http://www.facebook.com/szechenyiszakkoli, vagy látogassatok el honlapunkra: http://szisz.hu/.

20 cm hó, 5 szakmai előadás, 3 átbulizott éjszaka,1 hosszú hétvége - íme az idei Téli Tábor mérlege nagy vonalakban. Tudjuk azonban, hogy a lényeg a számokon túl van, következzen tehát egy kis élménybeszámoló - nosztalgiázó jelleggel azoknak, akik ott voltak, s egy csipetnyi „Látjátok, mit hagytatok ki? Jövőre mindenképpen gyertek!” hangsúllyal azoknak, akik nem.

Február 2-án, csütörtök délután lelkes csapat vette útját Cegléd felé, s egy kisebb, de nem kevésbé lelkes különítmény pedig izgatottan készülődött a fogadásukra. A sikeres és örömteli megérkezés-kipakolás-kezdeti ismerkedés után máris belecsaptunk a programok sűrűjébe. A Téli Tábor programpalettája idén is a SZISZ-re oly jellemző sokszínűség jegyében állt össze, hiszen a vizsgaidőszak megpróbáltatásait nemcsak fergeteges bulik, hanem különféle szakmai programok során pihentük ki: érdekes szakmai előadásokat hallgattunk, vitáztunk, sőt még egy költeményt is megalkottunk! Elsőként Horváth Tibor, a Reménység Rehabilitációs Ház vezetőjének előadására került sor, amelyben a szenvedélybetegségekről és a szenvedélybetegek rehabilitációjáról beszélt nekünk. Az este további része a szakmaiság helyett sokkal inkább a „közösségiség” jegyében zajlott: a már hagyományosnak számító első esti vetélkedős móka után fergeteges, igazi SZISZ-es bulival ünnepeltük meg a vizsgaidőszak végét és a Téli Tábor kezdetét.

Másnap sűrű programra és egybefüggő hótakaróra ébredtünk. A délelőttöt oxfordi vitával kezdtünk, melyhez idén két, sürgetően aktuális téma is akadt: a röghöz kötés az új felsőoktatási törvény kapcsán, illetve a dohányzás épületekben való betiltása.

Délután a soproni kékfrank került terítékre. A mini kerekasztal-beszélgetés résztvevői Perkovácz Tamás, a speciális helyi fizetőeszköz ötletgazdája és Kóczán Gergely, az MNB munkatársa voltak, akik a soproni kékfrank gazdasági vetületét, előnyeit és hátrányait, valamint a benne rejlő lehetőségeket vitatták meg, ki-ki a saját nézőpontjából. Este kollektív áldozatot hajtottunk végre a kultúra oltárán Lackfi János költő és Gryllus Dániel zenész, zeneszerző segítségével. A beszélgetés fonala a zene és a költészet kapcsolata mentén kanyargott, meg-megszakítva vendégeink verseivel és dalaival. A program betetőzéseként közösen írtunk egy költeményt, amelyet ezt követően meg is zenésítettünk. A napot „hógolyózás” címszó alatt több ízben spontán csatározás tarkította, az este pedig ismételten bulizásba torkollott, immár nagyobb létszámmal, hiszen csatlakoztak hozzánk a később érkezők is, többnyire egyenesen a robotoló hétköznapokból.

Szombaton minden eddiginél izgalmasabb programok vártak ránk. Délelőtt az őszi félév legjobb beszámolóit hallgathattuk meg változatos és érdekes témákban. Végül Csák Anna beszámolója bizonyult a legjobbak közül is a legjobbnak – Anna, ez úton is gratulálunk! Az ebédet követően elérkezett a nap és talán az egész Téli Tábor szakmai „csúcspontja”: Dr. Darák Péter, a Kúria elnökének előadása a bírósági rendszer átalakításáról. (Az előadásról készült egy kivonat is, amelyet szintén megtalálhattok a SZISZ blogon, s amely a Kúria honlapjára is felkerült.) Késő délután még egy előadásra sor került: ez alkalommal Bodó Balázs médiakutató beszélt nekünk a médiaszabályozás kérdéseiről, elsősorban a nagy vihart kavart SOPA/PIPA ügy kapcsán. Ugyan a szakmai programok végére értünk, az este még bőségesen tartogatott meglepetéseket, mókát és kacagást. Rendeztünk egy rögtönzött Beugró-estet, amikor is a vállalkozó kedvűek a jól ismert feladatokban szórakoztathatták magukat és egymást. Végül az utolsó estén sem hazudtoltuk meg magunkat, s igazi sziszes bulival búcsúztattuk a 2012-es Téli Tábort.

Vasárnapra nem maradt más, mint az összepakolás és a hazamenetel. Azt hiszem, idén is igazán remekül sikerült a Téli Tábor: sokszínű és izgalmas programokon vehettünk részt, együtt voltunk, beszélgettünk, buliztunk, jól éreztük magunkat. Kell ennél több?

Saffer Zsuzsanna

Bár a Téli Tábor véget ért, búsulásra semmi ok, hiszen új szemeszter=új elsős kurzusok a SZISZben! Szerdai Elsős Napunkon ismertettük a tavaszi félév kurzusait, de hamarosan itt is elolvashatjátok a friss beharangozókat!

A mostani bejegyzésben erasmusos élményekről, tapasztalatokról olvashattok, hiszen számos tagunk részt vett már külföldi részképzésben, illetve jelenleg is sok sziszes tanul más országok nívós egyetemein. Sokuk szívesen megosztja veletek/velünk az általa tapasztaltakat, és ad hasznos tanácsokat. Először Milánóról és Bolognáról olvashattok, valamint egy már végzett tagunk osztja meg velünk gondolatait.

Elsőként Vígvári Dorottya milánói tapasztalataiból:

„Közeleg az Erasmus pályázatok leadási határideje. Biztos mindenkinek vannak preferált célországai, én kiemelnék még két fontos mérlegelendő szempontot, amikről kevesebb szó esik. Ezután pedig mesélnék arról röviden, hogy én nekem milyen tapasztalataim vannak.

Mire érdemes odafigyelni az Erasmus jelentkezésnél?

Legyen világos számunkra, hogy mik a céljaink az Erasmus félévvel, és ennek megfelelően válasszunk egyetemet. Nagyjából két alternatíva van, természetesen sok-sok árnyalattal: a lazább és a tanulósabb félév. Érdemes utánanézni, hogy a választott egyetemeknek milyenek a követelményei, mennyi munkára kell számítani. A jónevű egyetemeken alapvetően általános, hogy az otthon megszokott mennyiség többszörösét adják le és kérik számon, ennek megfelelően sokkal többet kell készülni.

A második szempont, amit kiemelnék, az a város árszínvonala. Tájékozódj már a jelentkezés előtt, hogy az adott városban mennyibe kerül a mindennapi megélhetés és a szórakozás. Az Erasmus ösztöndíj számos országban sajnos a szállást sem fedezi teljes egészében, tehát anyagi helyzetünknek megfelelően válasszunk, hogyha nem akarunk kimaradni a programokból.

Dolce vita a Milano

2011 őszi félévét a milánói Bocconi Egyetemen töltöm Erasmus ösztöndíjjal. Hogy miért éppen Milánó? Mindig is vonzódtam az olasz kultúrához, és az egyetem az egyik legszínvonalasabb Európában, ezért szinte nem is volt kérdés, hogy a Bocconit jelölöm meg első helyként.

Milánó Olaszország gazdasági motorja és a divat fővárosa, ennek megfelelően egymást érik a dizájnerboltok és a bankok, valamint a stílusos klubok. Amit a legjobban szeretek az a város fekvése, hiszen bázisként szolgál a környező látványosságok felfedezésére, legyen szó Olaszországról, Franciaországról vagy Svájcról.

Az egyetemen magas színvonalú oktatás folyik, érdekes előadásokkal és valós esettanulmányokkal, projektekkel. A diákok rendkívül szorgalmasak, mindenki éjjel-nappal tanul és jó jegyre hajt, tehát elég nagy a versenyszellem, ami hamar átragadt rám is.

Ha van még kedved a milánói élményeimről olvasni, akkor kövesd a blogomat az amarcord.blog.hu címen!”

Maradjunk Olaszországnál, jöjjön tehát Bologna Patkós Veronika szemszögéből:

„Az válassza, aki tud valamennyire olaszul, mert az erasmusosok között is az olasz az első számú hivatalos nyelv, érdekes módon. Aki csak angolul beszél, elboldogul nyilván mindenhol, de azért hátrányban van. Angol nyelvű órákból például nagyon-nagyon kevés létezik, hiába hatalmas az egyetem. Akit lenyűgöz a pezsgő diákélet, az mindenképpen ide jöjjön, hiszen Európa egyik legegyetemibb egyetemi városa Bologna, hihetetlen élet van itt, és iszonyúan sok a diák. Akit lenyűgöz a történelmi távlat, az is ide jöjjön, mert ez a nyugati világ legrégebbi egyeteme. 1088-ban alapították!!! Még Erasmus is itt erasmusozott! Vagyis egy időben itt tanult:).
Egyébként a város nagyon szerethető, egy csomó szép része van, jó benne mászkálni, meg állandóan van valami program erasmusosoknak.

Hogy tanulós vagy bulizós félévet akarjunk-e csinálni? Alapvetően többet jár el az ember erasmusosként ide-oda, és többet utazik, mint egyébként szokott. De ez nem zárja ki, hogy közben hasznos dolgokat tanuljon, sőt, a tanulás pont abban segít, hogy ne érjünk rá olyan programokra, amikre nem lenne pénzünk:).
Mert Bologna drága hely. Havi 300 euró alatt (rezsivel együtt) elég nehéz albérletet találni, még akkor is, ha megfelel a kétágyas szoba, és nem is a legközpontibb helyen veszed ki. A megélhetési költségek összesen egy hónapra 700 euró körül vannak, ha tényleg visszafogod magad a költekezésben. Hallottam már panaszkodni francia erasmusosokat, hogy még 20 nap van a hónapból hátra, és nekik már csak 400 elkölteni való eurójuk van, és ez milyen rémes... Hát, ha nagyon belevág az ember az éjszakai életbe, akkor tényleg az, mert a belépők és az alkohol is nagyon drága, de egyébként örülnék, ha így állnék:).

A tanulásról: a bolognai egyetem társadalomtudományi képzése elég jónak számít nemzetközi összehasonlításban, de szerintem annak, aki év közben bejár az órákra, kevesebbet kell egy kreditért dolgozni, mint otthon. Itt egy 20 oldalas cikkről van, hogy három órát beszél a tanár. Ami összességében lehet, hogy hasznosabb, mert jobban megmarad az anyag, mintha elintézné egy óra alatt, viszont így kevesebbet kell tanulni.
Mivel csábítsalak még titeket bolognai erasmusra..?? Hát, egy nem elhanyagolandó szempont: hogy nagyon jó a kaja:)! A regionális specialitások közé tartozik a pármai sonka, a parmezán sajt, a modenai balzsamecet, a tortellini, és mindenféle töltött-töltetlen tészták, a lasagne, maga a bolognai ragu... ááá, az nagyon jó:):):)!!!
Aki kacsingat Olaszhonba, annak melegen ajánlom a helyet!”

Végül pedig egy már végzett tagunk, Hives Zsolt hasznos tippjei:

„Amikor én készültem Erasmusra, akkor egy pár évvel idősebb Sziszes barátom azt tanácsolta, hogy olyan helyet válasszak, ahová turistaként valószínűleg nem mennék. Elsőre furcsán hangzott, de végül is logikus :).

Szerintem egy viszonylag tanulós helyen is el lehet lazázni a félévet, és egy viszonylag laza helyen is lehet tanulni, a tárgyválasztás szabadsága szinte bármit lehetővé tesz. Ha komoly helyen választasz komoly tárgyakat, az viszont biztos, hogy hajtós lesz. 

Én igyekeztem olyan tárgyakat választani, amelyek kapcsolódtak a hazai szakirányomhoz, amelyeknél volt már némi fogalmam a témáról. Nagyon érdekes tud lenni, amikor egy tárgyat  (amely a nevében teljesen megegyezik azzal, amit már korábban tanultál) teljesen máshogy tanítanak külföldön, mint itthon.

A számonkérésnél tudtommal létezik egy olyan szándék, hogy exchange studenteket nem buktatnak meg vizsgán. Ezt azért nem mindenhol, és nem minden tanár tartja be…

Az élet költségeit tényleg érdemes feltérképezni. Az én tapasztalatom az volt, hogy az élelmiszerek bolti ára pl. Dániában sincs elszállva, de az előfordulhat, hogy 4-5 hónapig nem mész el fodrászhoz, étterembe, és kevesebbet utazgatsz a környező országokba, mint az amerikai kollégáid. Szerintem nem is kell feltétlenül bejárni Európát fél év alatt, egy kis országon belül is gyorsan és hatékonyan eltelik az a pár hónap.”

Hamarosan jönnek a további élmények! Addig is böngészhetitek az alábbi oldalt további információkért:

http://corvinus.esn.hu/index.php

A nyárnak, hipp-hopp vége lett, és az embert máris csak pár nap választja el attól a pillanattól, amikor majd ki kell repülnie, egyedül meg kell ismerkednie egy másik várossal, egyetemmel, egy rakás külföldivel, elfogadható színvonalú szállást kell találnia, és – aki úgy érzi, elérkeztünk a tulajdonképpeni lényeghez, jól érzi - ki kell jönnie kevéske zsebpénzéből. Mert, ha az ösztöndíj egységesen, mindenkinek 280 euró, akkor ahhoz bőven hozzá kell még tennünk, hogy életben tudjunk maradni kinn. Igen, majd összehúzzuk kicsit a nadrágszíjat, gondoljuk. Aha. Viszont ha 717 euró célvárosunkban a minimális megélhetési ráta, mint esetemben, akkor lehet egy olyan gyanúnk, hogy igen komolyan át kell gondolnunk a kiadásainkat. Az olyan pánikszerű kérdéseket, hogy hogyan lehet egy kis béna szobáért 360 eurót elkérni (plusz rezsi! Atyaég!), egy idő után félreteszi az ember. Ne számoljuk át forintra, az csak az infarktushoz visz közelebb, a megoldáshoz nem. Igen, lehet, hogy jó ötlet lett volna inkább Albániába menni, de legalábbis valami olcsóbb helyre, de most már ez is veszett fejsze nyele. Mit tehetünk akkor? Vissza kell fognunk a fogyasztásunkat, ez nyilvánvaló…

Mit együnk?

Összerázó Sámsonházán, avagy nem az a fontos, hogy mit viszel magaddal, hanem hogy mit hozol el.

A kolis összerázás kiválóan sikerült. Cél: felhőtlen és feledhetetlen együttlét egy messzi- messzi falucskában, csak újonnan felvettek, meg azok, akik felvettek minket. A Stadionoknál találkoztunk a rekkenő hőségben, ettől függetlenül a buszút nagyszerű hangulatban telt, test testnek nyomult, mintha a fél világ Sámsonházára szeretett volna utazni péntek délben.

Sámsonházában vonzereje bizonyára részben abban áll, hogy a buszmegállótól a tűző napon lehet még sétálni háromnegyed órát a faluig. Ezt meg is tettük, ki helyes gurulós bőrönddel, ki túrazsákkal. Legalábbis ezek voltunk mi, újonnan felvettek. A rutinosabb versenyzők egy kishátizsákkal beérték, és valljuk be, nekik volt igazuk - túlpakoltuk magunkat.

 A szokatlanul verőfényes október végi napok egyikét kihasználva nyakamba vettem a Ráday utcát és meg sem álltam a gyönyörű parkkal megáldott Nemzeti Múzeumig.