A TT egyik előadása Darák Péter, a Kúria (volt Legfelsőbb Bíróság) előadása volt a bírósági rendszer átalakításáról - ami számos nemzetközi kritikát is kiváltott (erről korábbi bejegyzésünk itt olvashatjátok). Az igazán érdekfeszítő, de mindenki számára tökéletesen emészthető előadás kivonata (elkészültét Czinkóczky Zoltán végzettünknek és Farkas Attila tagunknak köszönhetjük) pedig megjelent a Kúria honlapján is. Az alábbiakban olvashatjátok a megjelent kivonatot.
A SZISZ Téli Táborában hagyományosan igyekszik a legkurrensebb közéleti, tudományos témák mélyére nézni, és olyan szereplőket megszólaltatni, akik az adott téma, vita legfontosabb aspektusait megfelelő mód be tudják mutatni. A bíróságokat és azok igazgatását érintő, 2012. január 1-től hatályos jogszabályváltozások kapcsán keresve sem találhattunk volna szakavatottabb személyt, mint a Legfelsőbb Bíróság jogutódjaként létrehozott Kúria frissen kinevezett elnökét, Dr. Darák Pétert.
Ahogy Elnök Úr előadásában kifejtette, a korábbi szervezetrendszer hiányosságainak kiküszöbölésére az igazságszolgáltatással kapcsolatos sarkalatos törvények megadták a lehetőséget, ezek a változások azonban egy már korábban kezdődött hosszabb folyamat részei. A törvényi változások értelmében a bírói igazgatás ketté vált: az operatív feladatok ellátásáért az Országos Bírósági Hivatal (korábban OIT), a szakmai irányításért pedig a Kúria felelős. A módosítás ugyanakkor kevés változást hozott az alacsonyabb szintű bírói fórumok munkájában, önigazgatásában.
A Kúria legfontosabb feladata a jogegység biztosítása, az ítélkezés egységességének felügyelete. A Kúria elődje, a Legfelsőbb Bíróság korábban szinte csak már teljesen körbejárt jogegységi kérdésekben foglalt állást. Ehhez képest a Kúria aktívabb segítséget kíván nyújtani a bíróságoknak az ügyek elbírálásában, aminek viszont objektív korlátja a bírói függetlenség intézménye. A Kúria célja tehát nem az, hogy a bíróságok befolyásolására alkalmas véleményt nyilvánítson az ítélethozatal előtt, hanem hogy megkönnyítse az alsó fokú bíróságok munkáját.
A jogegység biztosításának korábbi eszközei mellett a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló új törvény szerint kijelölt témakörök vizsgálatára joggyakorlat-elemző csoportok is felállíthatók. A csoportokba a Kúria bírái mellett alsóbb fokú bírák (akár járásbírósági bírák is) és külső szakértők (egyetemi oktatók, gyakorlati szakemberek) is kinevezhetők, ami hatékonyabbá teheti a szakmai diskurzust. Ugyanakkor a szükséges (főleg humán) erőforrások megteremtése nem könnyű, a Kúriára háruló feladatok pedig már így is bővültek, hiszen az Alkotmánybíróságtól az önkormányzati rendeleteket érintő normakontroll, az OVB-től a népszavazási döntések felülvizsgálatának jogköre került át a Kúria hatáskörébe.
Dr. Darák Péter kifejtette, hogy az erőforrások megfelelő elosztása és hatékony felhasználása a bírósági rendszer jelenlegi legnagyobb, általános kihívása. Magyarországon ma gyakori probléma az eljárások elhúzódása, ami tükröződik a számos európai emberi jogi bírósági ítéletben. Ez elsősorban Budapestet érinti, ahol egy átlagos elsőfokú eljárás befejezéséig 2,5 év telik el a féléves vidéki átlaggal szemben. Az ügyek eloszlásán tehát mindenképp javítani kellene, több bíróra ugyanakkor nincs szükség, alapvetően munkaszervezési és eljárási jellegű gondok vannak. Elnök Úr példaként említette, hogy jelenleg sokszor a bíróknak maguknak kell anonimizálniuk az ítéleteiket és ellenőrizniük a tértivevények beérkezését, de számos más, könnyen kiszervezhető adminisztratív feladatuk is van. Az ügyek azonban nemcsak munkaszervezési problémák miatt húzódnak el, hanem gyakran a felek időhúzása miatt. További problémát jelent, hogy nincs professzionális igazságügyi szakértői hálózat, a sok indokolatlanul igénybe vett szakértői vélemény jelentősen le tudja lassítani az eljárást.
A nemzetközi és belföldi kritikákra reagálva Dr. Darák Péter elmondta, hogy a sajtóban részben keverednek az információk. A bírák országon belüli elosztása a sarkalatos törvényekben nem változott, áthelyezésre és kirendelésre a korábbi jogszabályok alapján is volt lehetőség. Meghatározott ügyek elbírálására az OBH elnöke az illetékestől eltérő bíróságot jelölhet ki, ez azonban csak kivételesen, és megfelelően alátámasztott kérelemre történhet. Elnök Úr szerint ha csak szigorú objektív feltételek mellett van lehetőség ügyek áthelyezésére, az kellő garanciát jelent a jogállami normák érvényesüléséhez, emellett pedig nagyban hozzájárul a bírói teherviselés kiegyenlítéséhez.
A kinevezések sem rejtik magukban a bírói függetlenség csorbulásának veszélyét, ugyanis az OBH elnöke kizárólag a felállított preferencialista első három helyezettje közül választhat. Döntési szabadsága tehát jelentősen korlátozott, ezelőtt pedig az OIT is tulajdonképpen mindig a felterjesztő döntését erősítette meg. A bírók egyéni függetlensége az Elnök Úr szerint egy szakmai alapú, egységes és biztos életpályamodellel garantálható. A bírói életpályához és képzési formákhoz kapcsolódóan kifejtette, hogy olyan program beindítását tervezik, amelynek keretében alsóbb fokú bírák 3-6 hónapos „szakmai gyakorlat”-ot tölthetnek majd a Kúrián.
Elnök úr a bevezetőjében elmondottakhoz visszatérve zárszóként megjegyezte, hogy a Kúria hatékonyságának mércéje nem a meghozott jogegységi határozatok és döntések száma, hanem épp ellenkezőleg az, hogy az egységes jogalkalmazást segítő munkájával hány ilyen eljárást sikerül megelőznie.
