Június 24-25-én Ven Csia-Pao kínai miniszterelnök Magyarországra látogatott, ahol Orbán Viktorral egy 12 pontból álló megállapodást írt alá, és tettek egyéb ígéreteket egyebek mellett ezekről a témákról (az összes itt olvasható):

• 150 magyar diák Kínában folytatott tanulmányainak támogatása
• 1 milliárd euró értékű kínai hitelkeret magyarországi beruházásokhoz
• Ismeretlen összegben Kína magyar állampapírokat vásárol
• Logisztikai központ létrehozása Magyarországon
• Egyéb gazdasági tárgyú, tőkeáramlást segítő megállapodások.

Várható, hogy sokan farkast és kínai felvásárlást/gyarmatosítást kiáltanak a hír hallatán, a valódi kérdés, hogy mennyire van igazuk. Azaz mennyire létezik az "Oroszország-szindróma" Kínával kapcsolatban is a magyar közvélemény és az értelmiség körében (automatikusan gondoljuk-e, hogy van valami hátsó szándék emögött, amivel mi csak rosszul járhatunk, mert a vezetők eladják az országot kilóra). Ezt megválaszolni nem tudjuk, de megpróbálunk rámutatni egy-két szempontra, melyek segíthetnek véleményt alkotni arról, hogy vajon a kínai gazdasági gyarmatosítás újabb lépcsőfokát, vagy a magyar külügyek világraszóló sikerét, és Európában Kína szemszögéből vett abszolút kiemelésünket lássuk-e a látogatásban (spoiler: egyiket sem).

[Provokatív véleménynyilvánítás következik egy tagunktól vitaindító céllal. Let's debate!]

Sajnos a folytatás nem olyan romantikus, mint ahogy azt anno a Bizottság kitalálta, de ettől függetlenül erre a problémára is elképzelhető „bizottsági” megoldás. A 20. század egyik legjobb találmányáról beszélek: a motorozásról. Eddig nincs baj, motorozni jó, kevesebbet fogyaszt, mint egy autó, több elfér az utakon, egyszóval hatékony közlekedési forma. Ezt tapasztalhatjuk pl. Olaszországban, ahol egész évben lehet űzni ezt a sportot, és ahol meg van a kultúrája a versenymotorozásnak. De ott nem csak a kultúrája van meg, hanem a helye is: a versenypályák.

Ezzel szemben, fejlődő közlekedési kultúrával rendelkező hazai motoros barátaink egy része (természetesen, és ez fontos, tisztelet a kivételnek) még nem kapták el ezt a vonalat. Ők úgy vélik, a motor azért jó, mert lehet vele száguldani az utakon, minden kontroll nélkül (hiszen a rendőr nem éri utol, a trafi meg „nem látja”, erről bővebben majd máskor). Nem kell hozzá sok, hogy a motorosok tovább gondolják ezt: ha már versenytempóban közlekedünk a közutakon, akkor miért is ne használjunk verseny-kipufogót, ami köztudottan nagyon zajos, de jobban megy vele a gép.

A zajos kipufogók használatának van még egy nagy „előnye”: ha zajos a motor, észreveszik az autósok, és nem húzzák rá a kormányt, még véletlenül sem. Engedjék meg a tisztelt motorosok, hogy javasoljak nekik egy másik módszert: ha olyan tempóban közlekednek, hogy az autósoknak esélyük van meglátni őket, és felfogni, hogy merre kívánnak tova száguldani, lehet, hogy akkor sem ütik el őket.

Tehát a probléma adott, a motorosok egy jelentős része pofátlanul zajos, nem elég hogy kriminális stílusban közlekedik, a környék összes lakóját zavarja, a városban nem lehet tőlük aludni. Ismerek olyan hegyi falvakat, amik lassan kezdenek lakhatatlanná válni, legalábbis hétvégén, a motorosok miatt.

A rendőrség tehetetlen, vagy nem is akar tenni semmit, mert ugye ez a probléma sebességméréssel nem oldódik meg. Törvény elvileg van rá, de az senkit nem érdekel.

A társadalom nagyobbik fele, aki szeretne egy csöndes országban élni, ahol nincsenek ilyen eszeveszett őrültek az utakon és ahol éjszaka lehet aludni, egyre jobban utálja a motorosokat, és ez kihat azokra is, akik normálisan motoroznak. Éppen ezért, emiatt az utálat miatt nem javul szerintem a motorosok megítélése, így ők veszélyben érzik magukat, és egyre többen gondolják úgy, hogy majd a hangerő megvédi őket. Ezzel az ördögi kör bezárul.

Nem illik csak úgy hisztizni, illik megoldási javaslatot is kitalálni a problémára. Elvileg a műszaki vizsgáztatás hivatott az ilyen jellegű kérdéseket kezelni, de azt senki nem ellenőrzi, hogy a vizsga után mi történik a gépekkel. Aligha lehet tehát mást tenni, mint közúti ellenőrzések során ne csak szondáztassanak, hanem egy zajmerő mellett húzzanak egy „kövéret”, aztán ha pirosba megy a zajmutató, lesz szíves az illető gyalogolni, meg jó sokat fizetni.

A szabadság nem egyszerű, mert ugye bármit lehet, de meddig? Erre nem tudom a választ, de úgy gondolom, hogy a zajon kívül más gond is akad: például a rendszám nélküli terepmotorokkal és quadokkal is. Rossz irány volna minden egyes problémára újabb ellenőrző csapatokat hadrendbe állítani. Inkább kommunikációs síkon kéne kezelni ezt a problémát, és sulykolni az emberekbe a helyesnek vélt viselkedést. Ellenőrzésből pedig nem több, hanem inkább szigorúbb kéne: a megfelelő időben és helyen.

Ajánlott bejegyzések:
http://w.blog.hu/2006/11/20/allatok_ket_kereken

http://totalcar.hu/magazin/velemeny/2009/10/14/amerika_csendes._jarjunk_mi_is_v8-
asokkal/

http://totalcar.hu/magazin/velemeny/sanzon/

 Múlt hét kedden a Bevezetés a sci-fi irodalomba c. elsős kurzus keretében annak jártunk utána, hogy tudjuk-e, és ha igen, hogyan definiálni, de legalábbis szűkíteni az SF irodalom határait. Ennek az eszmefuttatásnak rövid összefoglalóját olvashatjátok itt. Jövő héten pedig egy másik elsős kurzus hasonlóan izgalmas és érdekes summázata következik!

Emberi jogok és a sci-fi: tegnap álom, ma újdonság, holnap a mindennapok gondja

Az emberi jogok kapcsán a legalapvetőbb vitát mindenképp fel kell emlegetni: univerzálisak, vagy pedig érvényesül-e a kulturális relativizmus. Más szóval: vannak olyan közös, az emberiségre általában érvényes jogok és szabadságok, amik mindenütt érvényesek, vagy pedig ezeket mindig az adott környezet határozza meg. A szólásszabadság, az egyenlő bánásmódhoz való jog, vagy szélsőséges esetben az emberi méltósághoz való jog valóban mindenkit egyenlően illet-e meg, ahogyan azt ambróziás európai kultúránkban alapelvként lefektettük, vagy ugyanilyen legitimek azok a kulturális szokások, ahol az ember értékét fizikai teljesítménye befolyásolja, ahol a nyomorékok nem számítanak teljes értékűnek, ahol a gyenge csecsemőket fák tetejére kötözik vagy ahol a nők kevesebbet érnek egy-egy ökörnél? Vagy megfordítva, lehet azt mondani, hogy egy a túlélés szempontjából sokkal többet érő élőlény (ld. ökör) kevesebbet ér, mint egy könnyebben pótolható (ld. nő)? Mindkét megközelítés megindokolható és sokak által védett. Nincs egyértelmű álláspont a kutatók között. Bár látszólag a világpolitika színpadán létezik konszenzus, hiszen az államok elsöprő többsége ratifikálta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányát, de legfőképp tagja az ENSZ-nek, az alapvető emberi jogok legfőbb védelmezőjének (ld. Alapokmány – preambulum, I. cikk 3. bekezdés, XIII. cikk http://szisz.blog.hu/media/image/201005/1/b. bekezdés, stb).

Ezt a vitát szeretném kibővíteni, mégpedig így: vannak általánosan, minden intelligens lényt megillető jogok és szabadságok; ezek azonosak-e az emberével, vagy pedig szükséges differenciálni. A következő három bejegyzésemben egy-egy most még a sci-fi hatáskörébe tartozó szereplőt szeretnék bemutatni, egészen pontosan azt, hogy mennyiben illethetik meg őket az emberi jogok, és természetesen, hogy miért. Ezek az írások sajnos egyre spekulatívabbak lesznek, a sorrendjüket az határozza meg, hogy milyen valószínűséggel szembesülünk az általuk okozott problémával a következő tíz évben. Nem titkolt célom a provokáció, de nem l’art pour l’art, úri gyönyörből, hanem szeretnék egy termékeny vitát indítani ezekről a témákról. Remélem pusztán az, hogy ’nem aktuális’, vagy ’úgysem lehet eldönteni’ - jellegű felvetésekről van szó, még nem fullad érdektelenségbe a kérdés, mert legalább egyikükkel mindenképpen szembesülni fogunk a közeljövőben, és sosem árt, ha az ember kialakult véleménnyel rendelkezik. Másrészről pedig fantasztikusan érdekes vitára számítok, és dörzsölöm a tenyeremet (persze pusztán szakmai gyönyörből). Ne hagyjatok hát cserben, vitatkozzunk a jövőről, és cáfoljuk meg, hogy a spekuláció a semmiből csipkeverés művészete!

 Tovább után a klónok jogairól szóló 'elemzés' jön! Garantáltan érdekes!

Critical mass vagy critical miss?

Nemsokára a CEN-en hallhattok egy előadást-beszélgetést a SZISZ szervezésében a Critical Mass-ről, ehhez szeretnék egy kis felvezetést adni, megvilágítani a téma néhány aspektusát, de főleg gondolkodnivalót adni az előadásig, ahol majd sok kérdésre fény derül.

Tovább után jön a cikk!