20 cm hó, 5 szakmai előadás, 3 átbulizott éjszaka,1 hosszú hétvége - íme az idei Téli Tábor mérlege nagy vonalakban. Tudjuk azonban, hogy a lényeg a számokon túl van, következzen tehát egy kis élménybeszámoló - nosztalgiázó jelleggel azoknak, akik ott voltak, s egy csipetnyi „Látjátok, mit hagytatok ki? Jövőre mindenképpen gyertek!” hangsúllyal azoknak, akik nem.
Február 2-án, csütörtök délután lelkes csapat vette útját Cegléd felé, s egy kisebb, de nem kevésbé lelkes különítmény pedig izgatottan készülődött a fogadásukra. A sikeres és örömteli megérkezés-kipakolás-kezdeti ismerkedés után máris belecsaptunk a programok sűrűjébe. A Téli Tábor programpalettája idén is a SZISZ-re oly jellemző sokszínűség jegyében állt össze, hiszen a vizsgaidőszak megpróbáltatásait nemcsak fergeteges bulik, hanem különféle szakmai programok során pihentük ki: érdekes szakmai előadásokat hallgattunk, vitáztunk, sőt még egy költeményt is megalkottunk! Elsőként Horváth Tibor, a Reménység Rehabilitációs Ház vezetőjének előadására került sor, amelyben a szenvedélybetegségekről és a szenvedélybetegek rehabilitációjáról beszélt nekünk. Az este további része a szakmaiság helyett sokkal inkább a „közösségiség” jegyében zajlott: a már hagyományosnak számító első esti vetélkedős móka után fergeteges, igazi SZISZ-es bulival ünnepeltük meg a vizsgaidőszak végét és a Téli Tábor kezdetét.
Másnap sűrű programra és egybefüggő hótakaróra ébredtünk. A délelőttöt oxfordi vitával kezdtünk, melyhez idén két, sürgetően aktuális téma is akadt: a röghöz kötés az új felsőoktatási törvény kapcsán, illetve a dohányzás épületekben való betiltása.
Délután a soproni kékfrank került terítékre. A mini kerekasztal-beszélgetés résztvevői Perkovácz Tamás, a speciális helyi fizetőeszköz ötletgazdája és Kóczán Gergely, az MNB munkatársa voltak, akik a soproni kékfrank gazdasági vetületét, előnyeit és hátrányait, valamint a benne rejlő lehetőségeket vitatták meg, ki-ki a saját nézőpontjából. Este kollektív áldozatot hajtottunk végre a kultúra oltárán Lackfi János költő és Gryllus Dániel zenész, zeneszerző segítségével. A beszélgetés fonala a zene és a költészet kapcsolata mentén kanyargott, meg-megszakítva vendégeink verseivel és dalaival. A program betetőzéseként közösen írtunk egy költeményt, amelyet ezt követően meg is zenésítettünk. A napot „hógolyózás” címszó alatt több ízben spontán csatározás tarkította, az este pedig ismételten bulizásba torkollott, immár nagyobb létszámmal, hiszen csatlakoztak hozzánk a később érkezők is, többnyire egyenesen a robotoló hétköznapokból.
Szombaton minden eddiginél izgalmasabb programok vártak ránk. Délelőtt az őszi félév legjobb beszámolóit hallgathattuk meg változatos és érdekes témákban. Végül Csák Anna beszámolója bizonyult a legjobbak közül is a legjobbnak – Anna, ez úton is gratulálunk! Az ebédet követően elérkezett a nap és talán az egész Téli Tábor szakmai „csúcspontja”: Dr. Darák Péter, a Kúria elnökének előadása a bírósági rendszer átalakításáról. (Az előadásról készült egy kivonat is, amelyet szintén megtalálhattok a SZISZ blogon, s amely a Kúria honlapjára is felkerült.) Késő délután még egy előadásra sor került: ez alkalommal Bodó Balázs médiakutató beszélt nekünk a médiaszabályozás kérdéseiről, elsősorban a nagy vihart kavart SOPA/PIPA ügy kapcsán. Ugyan a szakmai programok végére értünk, az este még bőségesen tartogatott meglepetéseket, mókát és kacagást. Rendeztünk egy rögtönzött Beugró-estet, amikor is a vállalkozó kedvűek a jól ismert feladatokban szórakoztathatták magukat és egymást. Végül az utolsó estén sem hazudtoltuk meg magunkat, s igazi sziszes bulival búcsúztattuk a 2012-es Téli Tábort.
Vasárnapra nem maradt más, mint az összepakolás és a hazamenetel. Azt hiszem, idén is igazán remekül sikerült a Téli Tábor: sokszínű és izgalmas programokon vehettünk részt, együtt voltunk, beszélgettünk, buliztunk, jól éreztük magunkat. Kell ennél több?
Saffer Zsuzsanna
Bár a Téli Tábor véget ért, búsulásra semmi ok, hiszen új szemeszter=új elsős kurzusok a SZISZben! Szerdai Elsős Napunkon ismertettük a tavaszi félév kurzusait, de hamarosan itt is elolvashatjátok a friss beharangozókat!
vonalához tartozik. Olyan alternatív zenekaroknak, művészeknek akartak lehetőséget biztosítani a fellépésre, melyek kizárólag az underground kultúra fogyasztóinak körében voltak ismertek, mint pl. a Kispál és a borz vagy a Tankcsapda. „Hozz sátrat, hozd a barátaidat és találj újakat!” – valahogy így fogalmazták a szervezők a kezdetek kezdetén a fesztivál üzenetét. (
1993-ban Diáksziget néven került megrendezésre az első fesztivál. Kb. 43000 ember látogatott el; 200 koncertet, 80 filmet, és 40 színházi előadás tekinthettek meg. A rendezvény fél milliós vesztességgel zárt, amit a Budapest Bank és a főváros, a sikerre való tekintettel, megfinanszírozott. A következő években habár eszméletlenül gyorsan gyarapodott a fesztiválra ellátogatók száma, mégis legtöbbször millió forint nagyságrendű összegek hiányoztak a pénztárból, a szállítók pedig tartották a markukat. Az elkövetkezendő évek kemény munkájára volt szükség ahhoz, hogy végül is 1998-ra a felhalmozódott veszteségeket vissza tudják fizetni. (
Turisztikai látványosságot? Nyáresti időtöltést? Az év buliját? Hungarikumot vagy sárban fetrengő punkokat? Bejáratnál sorbanállós, Nagyszínpadnál tombolós, hollandokkal spanolós, Présházban haverokkal találkozós, bungee jumpingolókat bámulós, hajnalban még mindig csajokat fűzős, reggel sátorból kiesős, Toi-Toi-nál várós, délben egy korsó sörös, színháznézős, jazzre lazulós, utolsó napra meghalós, utánozhatatlan egy hetet?
