A 2011-es SZISZ Téli Tábor utolsó előadója Dr. P. Szabó Sándor volt, a Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatástudományi Kar adjunktusa, a Kínai Közigazgatás-, Gazdaság- és Társadalomkutató Központ igazgatója, aki Kína jelenéről sajátságairól és a gazdasági válság hatásairól tartott előadást. Alább az általa elmondottak összefoglalóját olvashatjátok
Kínával kapcsolatban napjainkban legtöbbet a nyugati világban szinte földöntúlinak ható gazdasági fejlődésről és az ország politikai-társadalmi berendezkedéséről, illetve világpolitikai helyzetének az ehhez kapcsolódó átalakulásáról lehet hallani. Mi tudta mozgásban és fejlődében tartani a kínai gazdaságot a válság alatt is? Valódi diktatúra és valódi szocializmus-e a kínai rendszer? Mik a perspektívái? Ahhoz, hogy ezekre választ kaphassunk, rövid történeti kitekintéssel kell kezdenünk:
Mao-ce Tung 1976-ös halála utáni néhány éves interregnum alatt megjelenik a maoista rendszer és elsősorban a kulturális forradalom kritikája, méghozzá a Kínai Kommunista Párton (KKP) belül, amit a Teng Hsziao-ping köré csoportosuló reformista szárny képviselt elsősorban. Ennek eredményeképp a ’múlt hibáival való leszámolás’ az 1978-79-es KKP-kongresszuson intézményesült, majd hamar eljutott a széles néprétegekbe is, és Mao vagy rendszerének finom kritikája a mindennapok részévé válhatott (ezt tükrözi a népi értékelés: „Mao rendszere 70%-ig jó volt, 30%-ig rossz”). Ezzel párhuzamosan lassú gazdasági reformok és nyitás is megindult, így a ’80-as évek végének világpolitikai eseményeivel találkozva a lassan és óvatosan kibomló kínai szabadság végül a Tienanmen-téren ütközött – kőkemény – falakba.
