A Széchenyi István Szakkollégium blogja

20 cm hó, 5 szakmai előadás, 3 átbulizott éjszaka,1 hosszú hétvége - íme az idei Téli Tábor mérlege nagy vonalakban. Tudjuk azonban, hogy a lényeg a számokon túl van, következzen tehát egy kis élménybeszámoló - nosztalgiázó jelleggel azoknak, akik ott voltak, s egy csipetnyi „Látjátok, mit hagytatok ki? Jövőre mindenképpen gyertek!” hangsúllyal azoknak, akik nem.

Február 2-án, csütörtök délután lelkes csapat vette útját Cegléd felé, s egy kisebb, de nem kevésbé lelkes különítmény pedig izgatottan készülődött a fogadásukra. A sikeres és örömteli megérkezés-kipakolás-kezdeti ismerkedés után máris belecsaptunk a programok sűrűjébe. A Téli Tábor programpalettája idén is a SZISZ-re oly jellemző sokszínűség jegyében állt össze, hiszen a vizsgaidőszak megpróbáltatásait nemcsak fergeteges bulik, hanem különféle szakmai programok során pihentük ki: érdekes szakmai előadásokat hallgattunk, vitáztunk, sőt még egy költeményt is megalkottunk! Elsőként Horváth Tibor, a Reménység Rehabilitációs Ház vezetőjének előadására került sor, amelyben a szenvedélybetegségekről és a szenvedélybetegek rehabilitációjáról beszélt nekünk. Az este további része a szakmaiság helyett sokkal inkább a „közösségiség” jegyében zajlott: a már hagyományosnak számító első esti vetélkedős móka után fergeteges, igazi SZISZ-es bulival ünnepeltük meg a vizsgaidőszak végét és a Téli Tábor kezdetét.

Másnap sűrű programra és egybefüggő hótakaróra ébredtünk. A délelőttöt oxfordi vitával kezdtünk, melyhez idén két, sürgetően aktuális téma is akadt: a röghöz kötés az új felsőoktatási törvény kapcsán, illetve a dohányzás épületekben való betiltása.

Délután a soproni kékfrank került terítékre. A mini kerekasztal-beszélgetés résztvevői Perkovácz Tamás, a speciális helyi fizetőeszköz ötletgazdája és Kóczán Gergely, az MNB munkatársa voltak, akik a soproni kékfrank gazdasági vetületét, előnyeit és hátrányait, valamint a benne rejlő lehetőségeket vitatták meg, ki-ki a saját nézőpontjából. Este kollektív áldozatot hajtottunk végre a kultúra oltárán Lackfi János költő és Gryllus Dániel zenész, zeneszerző segítségével. A beszélgetés fonala a zene és a költészet kapcsolata mentén kanyargott, meg-megszakítva vendégeink verseivel és dalaival. A program betetőzéseként közösen írtunk egy költeményt, amelyet ezt követően meg is zenésítettünk. A napot „hógolyózás” címszó alatt több ízben spontán csatározás tarkította, az este pedig ismételten bulizásba torkollott, immár nagyobb létszámmal, hiszen csatlakoztak hozzánk a később érkezők is, többnyire egyenesen a robotoló hétköznapokból.

Szombaton minden eddiginél izgalmasabb programok vártak ránk. Délelőtt az őszi félév legjobb beszámolóit hallgathattuk meg változatos és érdekes témákban. Végül Csák Anna beszámolója bizonyult a legjobbak közül is a legjobbnak – Anna, ez úton is gratulálunk! Az ebédet követően elérkezett a nap és talán az egész Téli Tábor szakmai „csúcspontja”: Dr. Darák Péter, a Kúria elnökének előadása a bírósági rendszer átalakításáról. (Az előadásról készült egy kivonat is, amelyet szintén megtalálhattok a SZISZ blogon, s amely a Kúria honlapjára is felkerült.) Késő délután még egy előadásra sor került: ez alkalommal Bodó Balázs médiakutató beszélt nekünk a médiaszabályozás kérdéseiről, elsősorban a nagy vihart kavart SOPA/PIPA ügy kapcsán. Ugyan a szakmai programok végére értünk, az este még bőségesen tartogatott meglepetéseket, mókát és kacagást. Rendeztünk egy rögtönzött Beugró-estet, amikor is a vállalkozó kedvűek a jól ismert feladatokban szórakoztathatták magukat és egymást. Végül az utolsó estén sem hazudtoltuk meg magunkat, s igazi sziszes bulival búcsúztattuk a 2012-es Téli Tábort.

Vasárnapra nem maradt más, mint az összepakolás és a hazamenetel. Azt hiszem, idén is igazán remekül sikerült a Téli Tábor: sokszínű és izgalmas programokon vehettünk részt, együtt voltunk, beszélgettünk, buliztunk, jól éreztük magunkat. Kell ennél több?

Saffer Zsuzsanna

Bár a Téli Tábor véget ért, búsulásra semmi ok, hiszen új szemeszter=új elsős kurzusok a SZISZben! Szerdai Elsős Napunkon ismertettük a tavaszi félév kurzusait, de hamarosan itt is elolvashatjátok a friss beharangozókat!

A mostani bejegyzésben erasmusos élményekről, tapasztalatokról olvashattok, hiszen számos tagunk részt vett már külföldi részképzésben, illetve jelenleg is sok sziszes tanul más országok nívós egyetemein. Sokuk szívesen megosztja veletek/velünk az általa tapasztaltakat, és ad hasznos tanácsokat. Először Milánóról és Bolognáról olvashattok, valamint egy már végzett tagunk osztja meg velünk gondolatait.

Elsőként Vígvári Dorottya milánói tapasztalataiból:

„Közeleg az Erasmus pályázatok leadási határideje. Biztos mindenkinek vannak preferált célországai, én kiemelnék még két fontos mérlegelendő szempontot, amikről kevesebb szó esik. Ezután pedig mesélnék arról röviden, hogy én nekem milyen tapasztalataim vannak.

Mire érdemes odafigyelni az Erasmus jelentkezésnél?

Legyen világos számunkra, hogy mik a céljaink az Erasmus félévvel, és ennek megfelelően válasszunk egyetemet. Nagyjából két alternatíva van, természetesen sok-sok árnyalattal: a lazább és a tanulósabb félév. Érdemes utánanézni, hogy a választott egyetemeknek milyenek a követelményei, mennyi munkára kell számítani. A jónevű egyetemeken alapvetően általános, hogy az otthon megszokott mennyiség többszörösét adják le és kérik számon, ennek megfelelően sokkal többet kell készülni.

A második szempont, amit kiemelnék, az a város árszínvonala. Tájékozódj már a jelentkezés előtt, hogy az adott városban mennyibe kerül a mindennapi megélhetés és a szórakozás. Az Erasmus ösztöndíj számos országban sajnos a szállást sem fedezi teljes egészében, tehát anyagi helyzetünknek megfelelően válasszunk, hogyha nem akarunk kimaradni a programokból.

Dolce vita a Milano

2011 őszi félévét a milánói Bocconi Egyetemen töltöm Erasmus ösztöndíjjal. Hogy miért éppen Milánó? Mindig is vonzódtam az olasz kultúrához, és az egyetem az egyik legszínvonalasabb Európában, ezért szinte nem is volt kérdés, hogy a Bocconit jelölöm meg első helyként.

Milánó Olaszország gazdasági motorja és a divat fővárosa, ennek megfelelően egymást érik a dizájnerboltok és a bankok, valamint a stílusos klubok. Amit a legjobban szeretek az a város fekvése, hiszen bázisként szolgál a környező látványosságok felfedezésére, legyen szó Olaszországról, Franciaországról vagy Svájcról.

Az egyetemen magas színvonalú oktatás folyik, érdekes előadásokkal és valós esettanulmányokkal, projektekkel. A diákok rendkívül szorgalmasak, mindenki éjjel-nappal tanul és jó jegyre hajt, tehát elég nagy a versenyszellem, ami hamar átragadt rám is.

Ha van még kedved a milánói élményeimről olvasni, akkor kövesd a blogomat az amarcord.blog.hu címen!”

Maradjunk Olaszországnál, jöjjön tehát Bologna Patkós Veronika szemszögéből:

„Az válassza, aki tud valamennyire olaszul, mert az erasmusosok között is az olasz az első számú hivatalos nyelv, érdekes módon. Aki csak angolul beszél, elboldogul nyilván mindenhol, de azért hátrányban van. Angol nyelvű órákból például nagyon-nagyon kevés létezik, hiába hatalmas az egyetem. Akit lenyűgöz a pezsgő diákélet, az mindenképpen ide jöjjön, hiszen Európa egyik legegyetemibb egyetemi városa Bologna, hihetetlen élet van itt, és iszonyúan sok a diák. Akit lenyűgöz a történelmi távlat, az is ide jöjjön, mert ez a nyugati világ legrégebbi egyeteme. 1088-ban alapították!!! Még Erasmus is itt erasmusozott! Vagyis egy időben itt tanult:).
Egyébként a város nagyon szerethető, egy csomó szép része van, jó benne mászkálni, meg állandóan van valami program erasmusosoknak.

Hogy tanulós vagy bulizós félévet akarjunk-e csinálni? Alapvetően többet jár el az ember erasmusosként ide-oda, és többet utazik, mint egyébként szokott. De ez nem zárja ki, hogy közben hasznos dolgokat tanuljon, sőt, a tanulás pont abban segít, hogy ne érjünk rá olyan programokra, amikre nem lenne pénzünk:).
Mert Bologna drága hely. Havi 300 euró alatt (rezsivel együtt) elég nehéz albérletet találni, még akkor is, ha megfelel a kétágyas szoba, és nem is a legközpontibb helyen veszed ki. A megélhetési költségek összesen egy hónapra 700 euró körül vannak, ha tényleg visszafogod magad a költekezésben. Hallottam már panaszkodni francia erasmusosokat, hogy még 20 nap van a hónapból hátra, és nekik már csak 400 elkölteni való eurójuk van, és ez milyen rémes... Hát, ha nagyon belevág az ember az éjszakai életbe, akkor tényleg az, mert a belépők és az alkohol is nagyon drága, de egyébként örülnék, ha így állnék:).

A tanulásról: a bolognai egyetem társadalomtudományi képzése elég jónak számít nemzetközi összehasonlításban, de szerintem annak, aki év közben bejár az órákra, kevesebbet kell egy kreditért dolgozni, mint otthon. Itt egy 20 oldalas cikkről van, hogy három órát beszél a tanár. Ami összességében lehet, hogy hasznosabb, mert jobban megmarad az anyag, mintha elintézné egy óra alatt, viszont így kevesebbet kell tanulni.
Mivel csábítsalak még titeket bolognai erasmusra..?? Hát, egy nem elhanyagolandó szempont: hogy nagyon jó a kaja:)! A regionális specialitások közé tartozik a pármai sonka, a parmezán sajt, a modenai balzsamecet, a tortellini, és mindenféle töltött-töltetlen tészták, a lasagne, maga a bolognai ragu... ááá, az nagyon jó:):):)!!!
Aki kacsingat Olaszhonba, annak melegen ajánlom a helyet!”

Végül pedig egy már végzett tagunk, Hives Zsolt hasznos tippjei:

„Amikor én készültem Erasmusra, akkor egy pár évvel idősebb Sziszes barátom azt tanácsolta, hogy olyan helyet válasszak, ahová turistaként valószínűleg nem mennék. Elsőre furcsán hangzott, de végül is logikus :).

Szerintem egy viszonylag tanulós helyen is el lehet lazázni a félévet, és egy viszonylag laza helyen is lehet tanulni, a tárgyválasztás szabadsága szinte bármit lehetővé tesz. Ha komoly helyen választasz komoly tárgyakat, az viszont biztos, hogy hajtós lesz. 

Én igyekeztem olyan tárgyakat választani, amelyek kapcsolódtak a hazai szakirányomhoz, amelyeknél volt már némi fogalmam a témáról. Nagyon érdekes tud lenni, amikor egy tárgyat  (amely a nevében teljesen megegyezik azzal, amit már korábban tanultál) teljesen máshogy tanítanak külföldön, mint itthon.

A számonkérésnél tudtommal létezik egy olyan szándék, hogy exchange studenteket nem buktatnak meg vizsgán. Ezt azért nem mindenhol, és nem minden tanár tartja be…

Az élet költségeit tényleg érdemes feltérképezni. Az én tapasztalatom az volt, hogy az élelmiszerek bolti ára pl. Dániában sincs elszállva, de az előfordulhat, hogy 4-5 hónapig nem mész el fodrászhoz, étterembe, és kevesebbet utazgatsz a környező országokba, mint az amerikai kollégáid. Szerintem nem is kell feltétlenül bejárni Európát fél év alatt, egy kis országon belül is gyorsan és hatékonyan eltelik az a pár hónap.”

Hamarosan jönnek a további élmények! Addig is böngészhetitek az alábbi oldalt további információkért:

http://corvinus.esn.hu/index.php

Az alábbi bejegyzésben Udvari Zsolt beszámolóját olvashatjátok, mely a kormányzati gazdaságtan 4. félévének a beszámoló dolgozatán alapul.

Dolgozatomat a tulajdoni szabályok és a kártérítési szabályok összehasonlításáról írtam, azt vizsgáltam, adott költség- és információviszonyok között milyen típusú szabállyal érdemes védeni a tulajdonjogokat, ha azt szeretnénk, hogy a kimenetel közgazdaságilag hatékony legyen.

A tulajdoni szabály és a kártérítési szabály a két leggyakoribb jogi eszköz, amivel az egyének jogosultságait (például a magántulajdont) védeni lehet. A tulajdoni szabály (property rule) esetén a tulajdonos jogait bírósági végzés garantálja, és megtiltja mindenki másnak, hogy a tulajdonos jogait sértő tevékenységet folytasson. Ez azonban nem jelenti azt, hogy semmilyen körülmények között ne lehetne ilyen tevékenységet végezni, lehetséges akkor, ha a kérdéses tevékenységet végző fél megegyezik a tulajdonossal, hogy az ne szerezzen érvényt a tulajdoni szabálynak. Kártérítési szabály (liability rule) esetén a bíróság megállapít egy összeget, amelyet a tulajdonos jogait sértő félnek ki kell fizetnie, ha a tulajdonost sértő tevékenységet folytatott. (Azt is mondhatjuk, hogy a tulajdoni szabály a sérelem elkövetése előtt is védi a tulajdonost; a kártérítési szabály viszont a sérelem elkövetése után, hiszen ekkor kötelez kártérítésre.)

Az alábbiakban a SZISZ tavaszi félévének legjobb beszámolójának választott dolgozat -  Udvari Zsolt: Modellek a biológiában és a közgazdaságtanban - összefoglalóját olvashatjátok a szerző tollából:

Beszámoló dolgozatomban - amelyet a Széchényi István Szakkollégium tagjai a félév legjobbjának ítéltek a Nyári Táborban – a közgazdasági és a biológiai modellek közötti analógiákról írtam.

A biológusok és a közgazdászok egyaránt élőlényekkel foglalkoznak. Óriási a különbség viszont abban, hogy a biológiában az élőlényeket öntudatlan ösztönlényeknek tekintik, a közgazdaságtan viszont gondolkodó, racionális, haszonmaximalizáló egyénekkel foglalkozik. Látszólag a két tudományág kutatói semmit nem tanulhatnak egymástól, teljesen más a kutatásuk tárgya. Kicsit mélyebben megvizsgálva viszont meglepően kisebbek a különbségek. Közismert, hogy a közgazdaságtan modelleket épít, amelyekben a bonyolult valóságot leegyszerűsítve magyaráz bizonyos jelenségeket, illetve ad előrejelzéseket bizonyos gazdasági szituációk kimenetelére. Kevésbé ismert az, hogy a modern biológia is foglalkozik modellezéssel, és a biológiai modellek érdekesek lehetnek közgazdász-szemmel is. Meglepődtem, mikor egy ökológiai modellezés-tankönyvben nagyon is ismerős egyenleteket találtam.

A játékelméletet a közgazdászok találták ki többszereplős döntési problémák modellezésére. Ezt az eszközt a biológusok is átvették, így alakult ki az evolúciós játékelmélet. A közgazdasági játékelmélet előre jelzi egy adott többszereplős szituáció kimenetelét, amelynek a szereplői (a játékosok) maximalizálják a saját hasznukat, és kalkulálnak a többi játékos várható lépésével. A közgazdasági játékelméleti modellek feltevései általában a játékosok racionalitásáról illetve az egyes játékosok által birtokolt információról szólnak (azaz arról, hogy mit tud a játékos az adott játék lehetséges kimeneteleiről és a többi játékosról). Az evolúciós játékelmélet nyilvánvalóan nem tehet ilyen feltevéseket, hiszen ott a játékosok állatok, így nem lehetnek racionális haszonmaximalizáló szereplők, és nincs értelme arról beszélni sem, hogy a játékosok mit tudnak a másikról. Így szintén meglepő, hogy a közgazdászok és a biológusok teljesen másból kiindulva ugyan, de ugyanazokkal a módszerekkel határozzák meg a játékok egyensúlyát.

Annak ellenére, hogy elsőre nem sok közöset látunk a két tudományágban, mégis fontos egyezéseket találhatunk az elméleti közgazdászok és az elméleti biológusok munkái között. A dolgozatomban sajnos csak nagyon alapszinten, a legegyszerűbb modelleket vizsgálva tudtam ezzel az érdekes témával foglalkozni.

Reméljük felkeltette az érdeklődéseteket az összefoglaló, ha szeretnétek a konkrét eredményeket is látni, vagy részletesebben elmélyedni a témába, olvassátok el a teljes beszámolót és az arról tartott előadás prezentációját is!

Június 4-én, pénteken este újra kísértet járta be a Ráday második emeletét - az idei felvettjeinket (mégegyszer gratulálunk nekik! - a névsorért ld. szisz.hu) kísértettük meg serrel és étekkel annak örörmére, hogy immáron hivatalosan is megszerezték az "akikre büszkék leszünk" titulust.

Este héttől fogadóbizottsággal és sávos seritallal, a konyhában pedig egzotikus és házias ízekkel egyaránt vártuk az újonnan felvetteket, akik kivétel nélkül megjelentek, majd rögvest a szokott kavalkád alakult ki a konyhában, ahol szerencsére senki nem maradt magányos, szomjas vagy éhes. Dorka lelkesítő FEB-elnöki beszéde után összenépi bemutatkozással folytatódott az ismerkedés, ahol megtudhattuk egymás nevét, hobbiját, vagy akár ebtartási preferenciáit is. A kritikus mennyiségű információ után a már a konyhában elférni képtelen tömeg (ifijaktól a vénekig minden korosztály képviseltette magát), kolloid cseppekre hullott szét, és lázas társalgás kezdődött a fürőszobahasználat kredójától kezdve Tolkien ifjúkori irodalomélményeivel bezáróan változó témákról változó partnerekkel változatlan hangulatban - a kamrától egészen a dohányzóig és vissza.

Az estét végül - a vizsgaidőszak ellenére - a szokásos semmiből teremtett klasszis SZISZ-es buli és a közösségiben vízipipázás zárta, így ki-ki megtalálhatta a megfelelő lezárását a valóban remek sörözésnek. 

Köszönjük mindenkinek aki eljött, segített!!