Ahogy azt korábbi posztunkban írtuk, szeptember 30-án a Ráday koli megnyitotta kapuit, és Elsős Napunk keretében kis ízelítőt kaphattak az érdeklődők a SZISZből. Mielőtt azonban bemutatkoztak volna elsős kurzusaink, és a konyhában beindult volna a csocsóval és zsíros kenyérrel támogatott ismerkedés, szokásunkhoz híven idén is egy gondolatébresztő előadással nyitottuk az estét. Bardócz Ivánnal, az fn.hu felelős szerkesztőjével beszélgettünk a magyar lappiac, a hírportálok és az online média helyzetéről. A következőkben ennek rövid összefoglalóját olvashatjátok.
Mint kiderült a hazai online média fejlődése igazi kuriózum (ha értékítéletet szeretnénk vinni a dologba, akár a torz jelzőt is használhatnánk) ugyanis míg máshol a világon először a nagy médiavállalatok kezdték el átcsoportosítani tartalmaik egy részét az online csatornára, addig nálunk olyanok kezdtek el először szolgáltatni, akiknek nem volt közük a média világához, mint az újonnan alapított Index és a Matáv által létrehozott Origo.
Hogy mért nem a Népszabadság vagy a Magyar Nemzet online változata lett a vezető hírportál? A válasz nagyon egyszerű. Az akkori vezetők úgy gondolták, hogy az internet egyszerű veszélyforrás, az online kiadás pedig elsorvasztja a nyomtatott lap eladást, így a legjobb megoldás az online kiadás elsorvasztása. A lapeladás drasztikus csökkenése valóban bekövetkezett, a kezdeti ódzkodás azonban azzal járt, hogy a napilapok később becsatlakozó online változatai csupán a az elsőként belépők látogatószámának töredékével rendelkeznek. Ahhoz, hogy érzékelhessük mekkora hátrány érte ezeket a szereplőket, érdemes a problémát a számok tükrében néznünk.
Magyarország legnagyobb országos politikai napilapja, a Népszabadság, jelenleg hozzávetőlegesen 75 ezer példány eladására képes naponta, a Magyar Nemzet 50 ezer példányban fogy, a Magyar Hírlap és a Népszava kb. 15-20 ezer példányban. A megyei lapok az országosakhoz képest erősebben teljesítenek, a legnagyobb példányszámú Kisalföldből 70 ezer példányt visznek el. Ezzel szemben a legnagyobb hírportál, az Origo.hu napi 1,6 milliós látogatószámmal büszkélkedhet. A hagyományos sajtó lemaradását online berkekben jól jelzi, hogy a Népszabadság oldalát mindössze napi 80 ezren látogatják meg. (A képet némiképp árnyalja, ha figyelembe vesszük, hogy egy eladott lapra több olvasó is jut, tehát az olvasószám az eladott példányszámnál magasabb, illetve, hogy az egy-egy online hírportálra érkező látogató nem mindegyike valódi hírolvasó, az fn.hu esetében például az átlagosan az oldalon töltött idő 2 perc, az offline sajtó számára borús összképen ez azonban nem változtat.)
A napilap piacnak a jelenben is megvannak a maga sikertörténetei, a Blikk napi 200 ezer példányban fogy, az általános trend azonban, ahogy szerte a világon, nálunk is a folyamatos csökkenés. Jól szemlélteti ezt, hogy a Népszabadság olvasóinak száma az elmúlt öt évben felére zsugorodott. A másik megfigyelhető trend pedig a bulvárosodás, mellyel próbálják szinten tartani az eladásokat. A hírportálok ezzel szemben folyamatos növekedést mutatnak, a fizetős modell bevezetése viszont továbbra is lehetetlennek tűnik, így a bevételi lehetőségek a hirdetésekre korlátozódnak.
A közelmúlt pénzügyi válsága, ha lehet, még nehezebbé tette a média helyzetét. A lakosság ugyanis, mikor rákényszerült fogyasztása visszafogására, elsők között a lapok olvasásáról mondott le. Másrészt az offline sajtó fő hirdetői jellemzően a bank szektorból és az autóiparból kerülnek ki, melyeket leginkább érintette a válság. A hirdetési pénzek megcsappanása természetesen az online sajtót sem hagyta érintetlenül. Magyarországon további negatív tényező, hogy a megszorítások már régebb óta tartanak. A kialakuló helyzetet Bardócz Iván az „eligénytelenedés” és a fokozódó „nyilvánossági deficit” fogalmaival jellemezte. Véleménye szerint a médiumok túlzottan függenek egy-egy párttól vagy a kevés számú nagyhirdetőktől, ami akár ahhoz vezethet, hogy a média korlátozottan tölti be demokráciabeli szerepét. Az új modell megtalálása nagyon sürgető, ez azonban még sehol sem sikerült.
Bár a média mindenhol válságban van, az egyes országok között jelentős különbségek mutatkoznak. Hazánk sajnos ebben az összehasonlításban sem szerepel kedvezően. Míg például egy norvég diáklány nemrégiben bekövetkezett tragikus halálakor körülbelül tíz norvég újságíró termett másnapra hazánkban, Rózsa-Flores Eduardo megölését követően, mely hetekig izgalomban tartotta a magyar közvéleményt, a magyar sajtó egyetlen tudósítót sem volt képes kiküldeni, az esettel kapcsolatos híreket pedig a spanyol sajtóból fordították.
Jelentős különbség az is, hogy míg máshol jellemzően az egyes médiumok is kiküldenek képviselőket, addig itthon a média többnyire az MTI híreit veszi meg, tehát az esetek egy jelentős részében csak másodlagos forrásokkal rendelkezik. Az MTI működésének felét jelenleg az állam finanszírozza, másik felét pedig a piacról szerzi be a szereplőknek fogyasztószám arányos áron eladott hírkvótákból. (Ez a közeljövőben megváltozhat, és az MTI hírei a szereplők számára ingyenessé válhatnak.)
A sajtó helyzete tehát, függetlenül attól, hogy online vagy offline jelentet meg tartalmakat, korántsem mondható bizalomkeltőnek, és ez különösen igaz hazánkban. Az előadás végén a fiatalok médiafogyasztási szokásainak közös megvitatása mellett az eddig felmerült lehetséges kiutak kerültek megtárgyalásra a közönség kérdései kapcsán, a megoldást azonban, talán nem csoda, ezúttal sem sikerült megtalálni.
A programon a szakkolink szociológia sávjának rövid bemutatása után egy elsős kurzus keretében a szubkultúrákról fogunk beszélgetni. Többek között a következő kérdésekre keressük a választ:
A SZISZ-es Tarka Esteknek elérkezett a második állomása, melyen a 
