A Széchenyi István Szakkollégium blogja

Idén is megszervezésre került a Széchenyi István Szakkollégium (SzISz) bevonó kirándulása.

Az eseményt a lepedőfestés és a kiülések izgalmai mellett nagy várakozás előzte meg, főleg a részemről, hiszen idén már első éves szakkollégaként, ha úgy vesszük a másik oldalról vehettem részt az eseményen. A bevonó április 17-18-a között zajlott Esztergom-Búbánatvölgyben.

Sok érdeklődő már izgatottan várakozott az indulás reggelén, mire a sziszes csapat elérte a megbeszélt találkozási pontot. Rögtön megindult az ismerkedés, a hogy hívnak, honnan jöttél, milyen szakos vagy, melyik sáv érdekel, és társaik kíséretében. Így vágtunk neki a másfélórás buszútnak, ami alatt sok minden kiderült a beszélgetések során, mindemellett gyakran pillantottunk ki az ablakon, hogy nézhessük a gyönyörű tájat, sőt a visegrádi várat is megcsodálhattuk távolról.

A megérkezés, szálláselfoglalás és –felderítés után némi elemózsiát vettünk magukhoz, majd hátizsákokkal felszerelkezve nekivágtunk a tényleges kirándulásnak. Az első szakasz mindenkit meglepett a gyors szintemelkedés miatt, de ezután már lankásabb rész következett, ami a beszélgetéseket is segítette. Az érdeklődők nevükhöz méltóan mindenről kérdeztek, a kollégium, a sávok, és minden elképzelhető dolog szóba került. A beszélgetések mellett azonban nem győztük magunkba szippantani a táj szépségét, a zöldülő fák és a nyíló virágok illatát, a madárcsicsergést, és friss, tiszta levegő, szinte szokatlan keverékét.

Az érdekességek mellett nagyon vártuk, hogy használatba kerüljön a magunkkal vitt métaütő, erre a kirándulás vége felé egy hatalmas réten került sor, amit egy gyors „hivatalos” bemutatkozó kör előzött meg.

A kialakult két csapat nagy lelkesedéssel vetette magát a játékba és a végére az erőviszonyok is kiegyenlítődni látszottak.

A közeledő napnyugta és az egész napos aktív pihenés után mindenki lelkesen indult neki a kirándulás utolsó szakaszának, amit tovább szított a vacsora ígérete is. J

A borácsban főtt paprikás krumpli nagy népszerűségnek örvendett, és hamar elfogyott a tányérokból is, így a faasztalokat különböző palackok kezdték el benépesíteni. Sajnos a tavaszi jó idő nem tartott ki éjszakáig, viszont a helyét átvevő hideg nem engedte, hogy sokáig a szabadban maradjunk még, így bevonultunk a szállás közösségi termébe, ahol „gyilkosozással” és Activity-vel múlattuk az időt, majd lassan mindenki nyugovóra tért.

Reggel az éjszakai hidegtől kicsit elgémberedve ébredtünk, de hamar felolvadt mindenki a szabadban elköltött napfényes reggeli után. Mivel még nem akaródzót visszaindulnunk lefolytattunk egy gyors oxfordi vitát arról, hogy vajon a rektornak, inkább menedzsernek, vagy inkább tudósnak kellene-e lennie.

A hazafelé út szintén jó hangulatban telt, sok további kérdés került megválaszolásra, és rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, hogy mindenki jól érezte magát, amiért szeretnék mindenki nevében külön köszönetet mondani a szervezőknek/FEB-nek.

Így szerencsére az elbúcsúzás sem sikerült szomorúra, mert magában hordozta a folytatás ígéretét.