Hogy méltóan köszönthessük immáron a koliban is idei Újonnan Felvettjeinket, az egyetem első hetében – integráló hét fedőnév alatt – több programot is szerveztünk nekik. Ezekről olvashattok rövid szöveges és képi beszámolót az alábbiakban.
Az éjszaka a sötétség misztikumokkal teli, ezt kihasználandó, a barátságos időjárással megáldott kedd estén összegyűlt a koli apraja-nagyja. Célként tűztük ki, hogy végig járjuk a névadónkról elnevezett és hozzá kötődő épületeket, műemlékeket, jó hangulatban töltsük el az estét, így teremtve alkalmat a koli generáció közti kötetlen kommunikációra. A mókázás mellett azonban a vállalkozó kedvűek kvíz kérdések megoldásain is gondolkozhattak, tippelhettek kisebb jutalomért cserébe. A kérdések Széchenyi mellett főleg a koli működéséhez és múltjához kötődtek, így, aki jól figyelt sok hasznos információra tehetett szert, ha még nem tudta J
A Váci utcán haladva mindenféle meglepő dolgot műveltük és vártuk a sétálók reakcióit, igen széles repertoárt szemlélhettünk meg az ijedtségtől kezdve a mosolygáson át, egészen a tapsig, és a csatlakozásig.
Az MTA parkjában vállalkoztunk rá, hogy az identitás növelés érdekében megtanuljuk a Széchényis himnuszt, majd bátorságot merítve neki vágtunk a lánchídi sétának. Átérve a budai oldalra felépítetünk egy saját hidat a résztvevőkből, majd a legkülönfélébb csoportképek is elkészültek. Az út vége felé már fogyatkoztak a kérdések, a kellemes séta is elbágyasztott mindenkit, így már csak arra maradt energiák, hogy kisebb nagyobb csoportokba rendeződve beszélgessünk, sztorizzunk, elmélkedjünk. A túra utolsó állomása a Szabadság-hídnál volt. A Gellért-hegy lábánál még mécseseket és gyufát ragadtunk, hogy SZISZ (egyesek szerint ZSIZS) feliratot képezzünk, majd a meghitt hangulatban az arra járók nagy örömére előadjuk frissen megtanult performanszunkat a sziszes himnuszt.
Az integráló hét szerdai állomásán a test gyönyöreinek áldoztunk: este számháborúba, majd palacsintázásra csábítottuk idei újonnan felvettjeinket. Csatatérként a Ráday utcán lévő Bakáts teret jelöltük meg, ahol 14-en gyűltünk össze kezdésre, de végül összesen majdnem 20-an vettünk részt a csatában – még egy fotóriporter is a hadszíntéren volt. Változatos felállásban és szabályokkal sötétedésig játszva végül 2-2-es, igazságos döntetlen és fegyverszünet lett a végeredmény. A verseny olyan lelkesedéssel zajlott, hogy még a téren tartózkodók is több percig figyelték, kommentálták azt (a kedvencünk egy idősebb úrtól: „még mindig jobb, mint ha drogoznának”).
Ezenközben a koli konyhájában Ditke és Rita ipari mennyiségű palacsintatésztát készített el (min. 30 litert !) és sütött ki - heroikus teljesítményüket pedig a csatából fáradtan megtértek értékelték a legjobban, de az egész 2. emelet lelkesen vetette magát a friss palacsintára. Az est végül csocsókörversenybe majd zenés-táncos vígasságba fordult, megkoronázva ÚF-jeink harmadik hivatalosan bent töltött estéjét.
Csütörtökön a szokásos Kinizsi-foci és sörözés (szerencsére számos ÚF-fel kiegszülve) vezette fel a Rajkos bulit, hogy szakkoliközivé varázsolja a hivatalosan kánonba emelt integráló hetet. Jövőre találkozunk?
.jpg)
