[Provokatív véleménynyilvánítás következik egy tagunktól vitaindító céllal. Let's debate!]
Sajnos a folytatás nem olyan romantikus, mint ahogy azt anno a Bizottság kitalálta, de ettől függetlenül erre a problémára is elképzelhető „bizottsági” megoldás. A 20. század egyik legjobb találmányáról beszélek: a motorozásról. Eddig nincs baj, motorozni jó, kevesebbet fogyaszt, mint egy autó, több elfér az utakon, egyszóval hatékony közlekedési forma. Ezt tapasztalhatjuk pl. Olaszországban, ahol egész évben lehet űzni ezt a sportot, és ahol meg van a kultúrája a versenymotorozásnak. De ott nem csak a kultúrája van meg, hanem a helye is: a versenypályák.
Ezzel szemben, fejlődő közlekedési kultúrával rendelkező hazai motoros barátaink egy része (természetesen, és ez fontos, tisztelet a kivételnek) még nem kapták el ezt a vonalat. Ők úgy vélik, a motor azért jó, mert lehet vele száguldani az utakon, minden kontroll nélkül (hiszen a rendőr nem éri utol, a trafi meg „nem látja”, erről bővebben majd máskor). Nem kell hozzá sok, hogy a motorosok tovább gondolják ezt: ha már versenytempóban közlekedünk a közutakon, akkor miért is ne használjunk verseny-kipufogót, ami köztudottan nagyon zajos, de jobban megy vele a gép.
A zajos kipufogók használatának van még egy nagy „előnye”: ha zajos a motor, észreveszik az autósok, és nem húzzák rá a kormányt, még véletlenül sem. Engedjék meg a tisztelt motorosok, hogy javasoljak nekik egy másik módszert: ha olyan tempóban közlekednek, hogy az autósoknak esélyük van meglátni őket, és felfogni, hogy merre kívánnak tova száguldani, lehet, hogy akkor sem ütik el őket.
Tehát a probléma adott, a motorosok egy jelentős része pofátlanul zajos, nem elég hogy kriminális stílusban közlekedik, a környék összes lakóját zavarja, a városban nem lehet tőlük aludni. Ismerek olyan hegyi falvakat, amik lassan kezdenek lakhatatlanná válni, legalábbis hétvégén, a motorosok miatt.
A rendőrség tehetetlen, vagy nem is akar tenni semmit, mert ugye ez a probléma sebességméréssel nem oldódik meg. Törvény elvileg van rá, de az senkit nem érdekel.
A társadalom nagyobbik fele, aki szeretne egy csöndes országban élni, ahol nincsenek ilyen eszeveszett őrültek az utakon és ahol éjszaka lehet aludni, egyre jobban utálja a motorosokat, és ez kihat azokra is, akik normálisan motoroznak. Éppen ezért, emiatt az utálat miatt nem javul szerintem a motorosok megítélése, így ők veszélyben érzik magukat, és egyre többen gondolják úgy, hogy majd a hangerő megvédi őket. Ezzel az ördögi kör bezárul.
Nem illik csak úgy hisztizni, illik megoldási javaslatot is kitalálni a problémára. Elvileg a műszaki vizsgáztatás hivatott az ilyen jellegű kérdéseket kezelni, de azt senki nem ellenőrzi, hogy a vizsga után mi történik a gépekkel. Aligha lehet tehát mást tenni, mint közúti ellenőrzések során ne csak szondáztassanak, hanem egy zajmerő mellett húzzanak egy „kövéret”, aztán ha pirosba megy a zajmutató, lesz szíves az illető gyalogolni, meg jó sokat fizetni.
A szabadság nem egyszerű, mert ugye bármit lehet, de meddig? Erre nem tudom a választ, de úgy gondolom, hogy a zajon kívül más gond is akad: például a rendszám nélküli terepmotorokkal és quadokkal is. Rossz irány volna minden egyes problémára újabb ellenőrző csapatokat hadrendbe állítani. Inkább kommunikációs síkon kéne kezelni ezt a problémát, és sulykolni az emberekbe a helyesnek vélt viselkedést. Ellenőrzésből pedig nem több, hanem inkább szigorúbb kéne: a megfelelő időben és helyen.
Ajánlott bejegyzések:
http://w.blog.hu/2006/11/20/allatok_ket_kereken
http://totalcar.hu/magazin/velemeny/2009/10/14/amerika_csendes._jarjunk_mi_is_v8-
asokkal/
http://totalcar.hu/magazin/velemeny/sanzon/
Milyen szempontok alapján érdemes az energiaforrások arányait meghatározni a rendszerben? Az előadáson többek között megtudhattuk, hogy az áram importálását a külföldön megtermelt áram alacsony ára indokolja, szemben az áramkitermelés magas hazai költségeivel. Továbbá hogy a nukleáris energia kitermelése nagy arányú állami szerepvállalást, támogatást tesz szükségessé. A stratégiai tározók fontos szerepet játszhatnak egy ország energiaellátásának önállósága szempontjából, azonban ezek a tározók arra nem alkalmasak, hogy egyik napról a másikra a rendszerbe kapcsolják őket, ha éppen szükség van rájuk, így azonnali energiaellátást nem képesek biztosítani, krízis esetén azonban a hosszú távú csökkentett igényeket tudják fedezni.
