A Széchenyi István Szakkollégium blogja

Június 24-25-én Ven Csia-Pao kínai miniszterelnök Magyarországra látogatott, ahol Orbán Viktorral egy 12 pontból álló megállapodást írt alá, és tettek egyéb ígéreteket egyebek mellett ezekről a témákról (az összes itt olvasható):

• 150 magyar diák Kínában folytatott tanulmányainak támogatása
• 1 milliárd euró értékű kínai hitelkeret magyarországi beruházásokhoz
• Ismeretlen összegben Kína magyar állampapírokat vásárol
• Logisztikai központ létrehozása Magyarországon
• Egyéb gazdasági tárgyú, tőkeáramlást segítő megállapodások.

Várható, hogy sokan farkast és kínai felvásárlást/gyarmatosítást kiáltanak a hír hallatán, a valódi kérdés, hogy mennyire van igazuk. Azaz mennyire létezik az "Oroszország-szindróma" Kínával kapcsolatban is a magyar közvélemény és az értelmiség körében (automatikusan gondoljuk-e, hogy van valami hátsó szándék emögött, amivel mi csak rosszul járhatunk, mert a vezetők eladják az országot kilóra). Ezt megválaszolni nem tudjuk, de megpróbálunk rámutatni egy-két szempontra, melyek segíthetnek véleményt alkotni arról, hogy vajon a kínai gazdasági gyarmatosítás újabb lépcsőfokát, vagy a magyar külügyek világraszóló sikerét, és Európában Kína szemszögéből vett abszolút kiemelésünket lássuk-e a látogatásban (spoiler: egyiket sem).

 Március 23-án 18:00-tól a C épület VII. előadótermében folytatódik szakpolitikai előadássorozatunk, ezúttal kissé kicsapva a mainstreamből és messzebb az index címlaptól, ugyanis témánk az energiapolitika, szűkebben az ellátásbiztonság felé tett/teendő törekvések, a magyar energiahelyzet bemutatása lesznek. A kerekasztal-beszélgetésen részt vesz Dr. Orbán Anita, Magyarország energiabiztonságért felelős utazó nagykövete, Soczó Natália a MOL energiapolitikai szakértője és Andzsans-Balogh Kornél a REKK témában kutató elemzője.

Azt, hogy miért elképesztően fontos Magyarország és a KKE-i térség számára az energiabiztonság, talán nem kell sokat ecsetelni. Mindenki emlékezhet a 2006-os, és az azt követő energiaválságokra (de legalábbis a legsúlyosabb 2009-esre), amik rávilágítottak egyrészről az orosz energiafegyver hatásosságára, másrészről az útvonal-diverzifikáció szükségességére. De hogy mennyire is függünk Oroszországtól:

• Az éves magyar gázfogyasztás majdnem 12 milliárd m3, melyből az orosz import 8,9 milliárd m3 (74%). A földgáz adja a magyar energiafelhasználás 44,3%-át, kulcsszerepe van a vilamosenergia-termelésben, a háztartások önálló energiafogyasztásában és a távfűtés terén.
• A magyar stratégiai földgáztároló-kapacitás 1,4 milliárd m3 (az éves fogyasztás kb. 10%-a), ugyanakkor ez kiegészül a kereskedelmi tárolókkal, így a teljes tartalák 6,1 mrd m3, ami térségi viszonylatban legalábbis kiemelkedő, és így stratégiai lehetőség. (az észrevételt köszönjük!)
• HU olajfogyasztása 161.000 hordó per nap, amiből 160.000 hordó orosz importól származik. Az olaj és származékai adják HU energiafogyasztásának 24,2%-át.
• A magyar villamosaenergia 40%-át a paksi blokkokban állítják elő, melyek éves 295 tonnás urániumfelhasználását 100%-ban Oroszországból fedezik.

Hozzá kell tenni a kép teljességéért, hogy a finomított uránt nagyon könnyen be lehet szerezni más forrásból (de azt ne feledjük, hogy Paks a szovjet technikán alapul), ill. a kőolajimport pótlása is nagyjából-egészében megoldható, elsősorban az Adria-vezetéken.

A fő kérdés tehát a gázdiverzifikáció, aminek lehetőségit itt nem mutatnánk be, ezt meghagyjuk meglepetésnek az előadásra, itt csak felsorolnánk a lehetőségeket: Nabucco, Déli Áramlat, AGRI, ITGI - de ami sokkal fontosabb: gáz-interkonnektorok és LNG-terminálok.

Az energiabiztonságnak ugyanakkor van egy másik, legalább ennyire fontos eleme is: az energiatermelés és -felhasználás hosszú távú fenntarthatóságának kérdése. Magyarország ebben a tekintetben nem áll rosszul, hiszen Paks még évekig, ill. a tervezett új blokkok évtizedekig biztosítani tudják az áramtermelés közel harmadát. Rövid és középtávon a kőolaj és szén arányának csökkentése a legfontosabb, hiszen egyrészről ezek okozzák a legnagyobb környezetterhelést (a földgáz ezekhez viszonyítva jóval tisztább), ill. ezek készletei fognak a leghamarabb elfogyni (bár oilpeaket már 20 éve folyamatosan az aktuálisan következő két évre jósolnak, és mégsem jött el soha), Európában legalábbis biztosan (így az importfüggőségünk csak nőhet).

Másik oldalról szükség lesz a 2020-ra tervezett 13-15%-os megújulóarány további jelentős növelésére - elsősorban importáramból (pl. az északi-tengeri szélfarmok, európai vízerőművek), amihez ismét egy dolog elengedhetetlen: az infrastruktúra-fejlesztés, és nem csak a határkeresztező kapacitások növelése/kiépítése, hanem az ún. smart grid hálózatok kiépítése, ami lehetővé teszi a kis kapacitású (50 MW) lokális erőművek telepítését, vagy akár a háztartási energiatermelést (pl. biomassza, geoterm), mivel így lehet biztosítani a hálózatba való visszatáplálást.

A harmadik oldal pedig nagyon könnyen leírható: energiahatékonyság - a termelésnél, szállításnál és végfelhasználásnál egyaránt. Ez pénz, rengeteg pénz.

Összességében tehát két kulcsszó lesz várható az előadáson: közös piac és infrastruktúra!

 Szolgáljon itt pár sor ízelítőül  a Kína jelenéről és jövőjéről szóló előadáshoz. Ha megfogott titeket a téma, gyertek el a Téli Táborunkba, ahol Dr. P. Szabó Sándor, a Sinológiai Szemle főszerkesztője, a Kína Központ vezetője lesz a vendégünk, hogy hasonló témában tartson előadást! Hamarosan a tábor többi programjáról is olvashattok itt a blogon, lesz még szó az új alkotmányról, az eurozóna jövőjéről, a mélyszegénységről és a fesztiválszervezésről.