Az alábbiakban Balázs Zoltán Erények világa c. kurzuson készült dolgozatában szemezget Madarász Viktor, mely a munkahelyi elbocsátás gyakorlatához fűződő erényeket igyekszik feltárni. Formája esszé, ezért az összefoglaló helyett lentebb egy olyan szemelvény olvasható, amely a cégnél dolgozók érdekében történő elbocsátást taglalják.
.jpg)
Az elbocsátás egyik fajtája a vállalatnál dolgozók iránt érzett felelősségből ered. Itt olyan esetekre kell gondolni, amikor az elbocsátás a dolgozókat jó dolgokra ösztönző szabályrendszer, vagy vállalati kultúra védelmében történik. Az emberek többségének ugyanis komoly hasznára van, ha olyan környezetben lehet, ami jó dolgok cselekvésére ösztönzi, mivel ez az erkölcsi fejlődést és az erényes életet segíti, és fordítva: rossz hatással van az emberekre, ha rossz dolgokra ösztönzik őket, mivel gyakran nem képesek ellenállni az ösztönzésnek, és így maguk is rosszá lesznek. Ezért a vállalatvezetőknek mindig nagy figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy a jó cselekedeteket, a kemény munkát és a leleményességeket megjutalmazzák, a rosszakat pedig, mint a lazsálás, a csalárdság és a lopás pedig megbüntessék. Ha valakit egy vállalatnál rajta kapnak, hogy rosszat tesz, például ha egy pénztáros lop a kasszából, egy bróker szabálytalanul kereskedik, vagy egy sales-es megtéveszti a vállalat ügyfeleit, akkor a vállalat vezetőinek példásan meg kell büntetniük, el kell bocsátaniuk őket. Ha nem tennék a többi, jól dolgozó alkalmazott azzal szembesülne, hogy a rossz cselekedeteknek nincs súlyos következménye, és maguk is könnyebben engednének a kísértésnek. Ezután pedig minél többen cselekednek helytelen módon, annál kevésbé tűnik helytelennek amit tesznek, így végül az egyre nagyobb kísértés miatt a vállalat szinte egészére kiterjedhet a rossz viselkedés. A vállalat ilyen típusú rothadásának megakadályozása a tulajdonosok iránti kötelessége is a vezetésnek, de ugyanakkor az alkalmazottak felé való kötelesség is ugyan ezt kívánja. Az alkalmazottak közül ugyanis magától senki nem akar rosszá válni, a rossz ösztönzők, a rossz cselekedetekre kirótt büntetések hiánya miatt sokan azonban emberi gyengeségükben mégis azzá válnak, az pedig aki ilyenné válik nem élhet erényes életet, és mivel az erényes élet a jó élet feltétele, így életminőségük jelentősen romlik. Emellett azok a vállalatnál maradó dolgozók is szenvednek, akik kiállják a kísértések próbáját, hiszen kénytelenek a vállalatnál uralkodó igazságtalansággal együtt élni, mivel sem a jól cselekvők, sem a rosszul cselekvők nem azt kapják meg, ami jár nekik. Ha tehát a vezetők felelősségteljesen szeretnének eljárni alkalmazottaikkal szemben, akkor időnként kötelességükké válik az elbocsátás eszközéhez nyúlni, a vállalati szabályok és kultúra és ezen keresztül a helyesen viselkedő dolgozók védelmében.
