A nyárnak, hipp-hopp vége lett, és az embert máris csak pár nap választja el attól a pillanattól, amikor majd ki kell repülnie, egyedül meg kell ismerkednie egy másik várossal, egyetemmel, egy rakás külföldivel, elfogadható színvonalú szállást kell találnia, és – aki úgy érzi, elérkeztünk a tulajdonképpeni lényeghez, jól érzi - ki kell jönnie kevéske zsebpénzéből. Mert, ha az ösztöndíj egységesen, mindenkinek 280 euró, akkor ahhoz bőven hozzá kell még tennünk, hogy életben tudjunk maradni kinn. Igen, majd összehúzzuk kicsit a nadrágszíjat, gondoljuk. Aha. Viszont ha 717 euró célvárosunkban a minimális megélhetési ráta, mint esetemben, akkor lehet egy olyan gyanúnk, hogy igen komolyan át kell gondolnunk a kiadásainkat. Az olyan pánikszerű kérdéseket, hogy hogyan lehet egy kis béna szobáért 360 eurót elkérni (plusz rezsi! Atyaég!), egy idő után félreteszi az ember. Ne számoljuk át forintra, az csak az infarktushoz visz közelebb, a megoldáshoz nem. Igen, lehet, hogy jó ötlet lett volna inkább Albániába menni, de legalábbis valami olcsóbb helyre, de most már ez is veszett fejsze nyele. Mit tehetünk akkor? Vissza kell fognunk a fogyasztásunkat, ez nyilvánvaló…
Mit együnk?
